Mostanában sokat olvasok. Kortárs irodalmat, néha egy kicsit furcsállom, de ha valakiből ezt váltotta ki az idő szelleme, ám legyen.

FODOR ÁKOS

5 SMS

Egy szó

hommage à W. S.

örömáram

Nevelési tanácsadó

Sírni tud a szó,
magától is. - Ha tudod:
mosolyra tanítsd.

Micimackó egygúnyos rigmus hallatán ekképp tűnődik:

Vár nekem nem kell.
A lekvár meg nagyon jó.
- Lehet, hogy győztem?!

Jogos önvédelem

Mikor jobb verset
szeretnék írni, mint én:
inkább elalszom.

Korrekt naplóbejegyzés-kezdet

Utolsó előtti napjaim egyikén

Megjelent az Élet és irodalom 2oo6.dec.22. 51. számában
…………………….

Ezt pedig az élet irta, megjelent a szkájpon.

VIRTUÁLIS SZERELEM
[20:13:08] lány: :* (hug) (wasntme)
[20:13:27] fiú : (hug)(h)
[20:13:37] lány: :* (hug)
[20:13:53] fiú : (hug)(h)
[20:14:37] lány: :* (inlove)
[20:14:44] fiú : (hug)(inlove)
[20:14:57] lány: :* (inlove)
[20:15:05] fiú : (hug):*
[20:15:22] lány: (hug) (hug)
[20:15:38] fiú : (hug)(h)
[20:15:50] lány: :* (hug)
[20:16:02] fiú : (hug)(inlove)
[20:16:15] lány: :* (inlove)
[20:16:22] fiú : (hug)(h)

Tavasz van.

Majdnem.

Boldog vagyok.

Azt hiszem.

Szabad vagyok.

Majdnem.

Debizguba. Az előbb olvastam a neten. Kimentem az udvarba megnézni, de egyenlőre még csak annyit tudtam meg, hogy a macska nagyon be akar jönni, a kutya pedig vacsorázni szeretne, vagy játszani. De lehet, hogy mindkettőt. És hogy hideg van. Felnéztem az égre, mintha valami kis karimája lenne körül a holdnak, de az is lehet, hogy csak az udvari villany sütött a szemembe.
Netes értesülések szerint a program a következő:

félárnyékos fogyatkozás kezdete 01:34
részleges fogyatkozás kezdete 02:43
teljes fogyatkozás kezdete 04:01
teljes fogyatkozás közepe 04:25
teljes fogyatkozás vége 04:51
részleges fogyatkozás vége 06:09
félárnyékos fogyatkozás vége 06:17

Aki nem fázik, vagy egyébként is van valami dolga kint, az majd nézze. Esetleg, akinek van olyan ablaka, hogy rálát a jó meleg szobából, és nem alszik el. A többieknek meg jójszakát. Nekem is. Már megágyaztam.

Hogy eztet, ahogy én most irok, nem pongyolaságnak hivják, ahogy te mondtad a mútkó, hanem irodalomnak. Méghozzá tiszta forrásbú, mer én ott élek köztük. Egy iró az mindig a népé van, és a nép gondolatait önti irásos formába, mert a nép az nem ér rá irni, hanem dógozik, ha nem dógozik, akkó otthun sörözik, meg nézi a tévét. Nem lehet ezt felróni neki, én se gúnyolódásbú mondom, mer én szeretem az embereket, meg az állatokat is. Hogy te azt mondod, nem lehet igy szeretni az embereket, mer az emberiségnek nincs egy nagy feje, amit meg lehetne ölelni? Semmit nem értesz. Persze, hogy nincs neki egy közös feje, mert ha lenne, akkor jönne valami barom, fogna egy kést, és nyissz, lenyisszantaná, és akkor hijába másztunk le a fárú, kezdődne minden előrű, és lehet, hogy a csótányokbú alakulna ki valami felsőbbrendű életforma, mint ahogy mondták valamelyik nap a nacionálgeografikon. És majd nem lehetne telekürtölni a sajtót azza, hogy emberi alakot fedeztek fel a marson, mer az a hatcentis valami, amit felnagyitottak, és csak nagy jóindulattal lehet rámondani, hogy emberi alak, láttam a fényképit, egyáltalán nem hasonlitana a csótányra, semmiféle azonosság nem lenne, ésakkó nem lenne szenzáció meg napihir .
De nem is errű akartam neked beszélni, hanem arrú, hogy ha te másféle irodalmat kereső, akkó legjobb lesz, ha a könyvtárba mész, vagy a könyvespócodon kutakodol, ami nem poros, mert minden héten gyün hozzád a bejárónő, tellik a férjed ügyvédi fizetésébű, maj megnéznélek, hogy mire menné a te pedagógusidda, nem telne még száraz kenyérre se, és akkó maj megértenéd, hogy mikó gyün hozzád a kéregető, akkó mijé mondja neked, hogy ne fagyos húst aggyá neki a mélyhűtőbű, hanem valamit, amit rögtön meg lehet enni, lehet, hogy nincs a nyomorútnak hun megsütni, mer a villanyt má egy éve kikapcsóták, de az is lehet, hogy több, nem tart mindenki számon ilyen csip csup dógokat, az a kis gallyat, amit kinkeservesen összeszedett, azt meg gyorsan etüzete, hogy melegedjen, mer a melegre nem csak a gazdagnak van szüksige, hanem a szeginynek is. Habár azt is olvastam eccé, hogy a tibeti szerzetesek olyan mélyen tunnak meditáni, hogy felmelegitik a saját testüket, oszt nem fáznak má egy szálat se. Ez egy hasznos találmány lenne. De tovább gondókoztam, hogy akkó meg nem tunna menni, mer az meg kizökkenti a meditációbú. Oszt csak nem űhet a négy fal között tavaszig, mer megrágják a patkányok. Az is van az ilyen lepusztút lakásokba, nyugodj bele. Attú, mer te nem tucc rúla, attú még lehet. Te még olyan eccerű dógot se tucc, hogy milyen télen, fölőtözve hegynek főfelé hajtani a férfibiciglit, mikó úgy fő vagy őtözve fölűrű, mint egy medve, csak alú van rajtad vékony nadrág, meg a kabát rövid, mer különben nem birsz főszáni, beleakad az ülésbe, oszt úgy érzed, hogy elfújja a pofád elű a szél a levegőt, csak lihegsz mire fölérsz az emelkedőn, mint a tömött kacsa. Asse tudod, hogy hogy liheg, de arrú má legalább olvastá a kiemelkedett irodalmi művekbe, amiket eddig a kezedbe vetté.

Kérek e valamit inni? Igen, kólát. Egészségtelen, inkább igyak finom cukormentes meggylevet? Eriggy a francba a cukormentes meggylevedde, az van nekem is a spájzba, ihatok minden nap, és pont cukormentes, mer ezek a rohadékok is a duncolási szezonba emelik a cukor árát, mikó mindenki veszi, mer köll neki, hogy erakja azt a nyomorúságos két kosár meggyet, ami megtermett az uccán a ház előtt, ne vesszen kárba. Inkább a gyerek igya meg, mint hogy a madarak szeggyék le. Habár azok is jobban szeretik a cseresznyét, mer az édes. Azé kérek én is kólát.

Hogy ménem megyek el dógozni, akkó maj lesz piz cukorra? Nem tucc te semmit se. Igaz, azt meg én nem tudom, hogy lehet protekcijóva munkáhó jutni. Külön világba élünk mink ketten. Ma regge is megindútam munkát keresni, de csak az első helyig jutottam, mer elkezdett folyni az órom, zsebkendőt meg nem hoztam, annyi piz meg nem vót nálam, hogy papirzsebkendőt vegyek a trafikba, haza köllött gyünni. Maj visszamegyek, oszt folytatom, ha egy kicsit főmelegszik. Olyan buta vagy te is mind a Mónika a mónikasóba, aki kérdezgeti az asszonyokat , hogy mé nem válnak el azoktú a részeges rohadékoktú, akik maj mindennap megverik , meg mé nem lázadnak fő ellene. Hát azé, mer ha ilyen okosak lennének , akkó ők feszitenének a mónikasóba a kőcsönruhákba, oszt akkó má nem mónikasónak hivnák, hanem valami másnak, de a lényeg ugyanaz lenne.Akiknek tele a zsebük, mindig tele vannak jótanáccsa, hogy igy kéne csináni meg amúgy, a többi, akinek meg nincs pize, az meg meg csinájja, ahogy birja.
No, ilyet se olvastá még eddig ugye? Ez a való világ.
Most nem arra a sorozatra gondótam. Azt épp nem néztem. Én csak a szappanoperákat néztem. A Kaszandrát meg a Dallaszt. No, azt nagyon szerettem.
Mer, tudod…. most megosztok veled egy titkot: nem biztos, hogy vót annyi pizem, hogy rendes ebédet tegyek az asztalra, meg az uramat se tuttam, hogy mikó gyün haza, oszt még a gyerek is néha elkódorgott, nem sürün, csak néha ment be a barátnőjihő, mer azt is a dallaszbú tanútam az öregasszonytú, az összesnek az annyátú, hogy várni köll a gyerekeket otthun, akkó szivesebben gyünnek, ha tuggyák hogy várod, meg törőcc velük, hogy nekem ez a dallasz arra vót jó, érezzek valami biztos pontot az életembe, mer ha esett, ha fújt, ha vót főzve, ha nem, akkó is pintek délután mindig vót a sorozat. Jót tett nekem, mer mig néztem, addig egy kicsit megfeledkeztem a saját bajomrú, oszt láttam, hogy azé akármennyi pizük van, akkó is marják egymást, meg iszik az a feketehajú nő, most nem jut eszembe a neve, de tudod mellikre gondótam.
Nem nézted, mer akkó még dógoztá, tanitottá az iskolába.
Rajzot. Tudom. Meséte a szomszédasszony, hogy a lánya hajába beleragasztottad a rágógumit, mer rágta az órán, oszt úgy köllött ollóva kivágni, másképp nem gyütt ki. Látod, ha nézné tévét meg reklámokat, akkó ilyet nem csináná. Ott is mondják, hogy a rágózás jót tesz a fogaknak. Oszt még a gyerekek se útánának annyira, mint most. Mer útának. Te nem tucc errű se, de útának. Mert egy beképzelt sznob vagy, azé. Nem vagy jó ember. Lehet, hogy erre má rágyütté, lehet, hogy nem. De nem az én dógom, hogy fővilágosijjalak. Lehet, hogy azé vagy ilyen öntelt, mer sok a pized. Vagy azé lett sok, mer ilyen vagy. Ezen még gondókozni köll.

De mostmá megyek. Látom a szemeden, hogy ebbű se értetté semmit se.

Ja, meg még valami: ha annak idejin a Petőfi se azt szavalta vóna hogy rabok legyünk vagy szabadok, mikó a forradalom vót, hanem mondjuk a balettrű akart vóna ott beszégetni a lépcsők ajjába, akkó az a tömegnyi sok ember csak a naprarogóhajat köpködte vóna szét, oszt nem lett vóna semmi a forradalombú .
Mer mindig mindennek megvan az ideje. Beszéni meg úgy köll, hogy mindenki értse. Ne csak a sznobok, hanem mindenki. Benne van a bibliába.
Azt se olvastad… És még te tanitattad papnak a fijadat. Hát erre má végképp nem tudok mit mondani. Inkább megyek, de mostmá télleg.

Nyafoghatnék továbbra is hogy igy meg úgy félek, de sajnos az a tapasztalatom, hogy a panaszkodás nem sokat segit . Főleg a virtuális, billentyűzetbe kiabált fájdalom, ami esetleg csak arra jó, hogy az ember ujja végében vannak az idegvégződések, és mikor nyomkodják őket, akkor olyan impulzusokat közvetit az agyba, amitől megnyugszik az ember, ugyanezt el lehet érni kézimunkázással is - itt a különböző fonalakkal végzett tevékenységet kell érteni, nem AZT, habár az se egy rossz dolog.

Inkább bemutatom nektek legújabb felfedezettemet, (esse cifi :() Háy Jánost, aki, mint utánnaolvastam, irodalmi gyöngyszem, (aki bővebben érdeklődik, megtalálja a gugliban) nekem ember, és tetszik, ahogy megnyilvánul.Mert az iró is ember, vagy jó, vagy rossz, és ezt meg kell bocsájtani neki. Kicsit olyan, mikor olvasom, mint mikor a szomszéd Józsit hallgatom, csak a Háy ráér gondolkozni, de a Józsi nem, mert motorfűrésszel jár fát vágni, és ha a világ nagy kérdésein kezd el agyalni , akkor lenyisszantsa az ujjait. Érdeklődés kellően felcsigázva, és következzen a:

Lajos utolsó levele Feri feleségéhez

Figyelj Kriszta,

most engem azért ne szivassál! Azt te ne mondjad Kriszta, mert azt én nem hiszem el. Hogy a Feri bement a Westelhez és lehallgattatta a mobilod rögzítőjét. Ezt ne adjad be nekem. A Feri nem olyan fickó, érted. A Ferinek csak feje van, bazmeg, de agya az nincsen. Hogy jutott volna ilyen az eszébe. Ezt egyáltalán nem hiszem. Hogy mi, hogy volt neki egy haverja ott, egy mikrotechnikus. Mi az a mikrotechnikus? Egy alacsony növésű műszaki ember a westelnél. Hogy egy törpefasz, hogy egy törpefasz kockáztatná, hogy adatokat ad ki, hogy így kockáztatná a kétszázezres állását. Nem, Kriszta, ezt az egészet nem veszem be. Odamentél a Ferihez és azt mondtad, hogy van az a Lajos, és hogy meg kell neki mondanod, hogy te szereted ezt a Lajost. Utána meg csodálkozol, hogy a Feri azt mondta, hogy vagy én, vagy a gyerekek. Érted, a Feri se hülye, csak agya nincsen, de nem hülye. Én mondtam neked, hogy ne csináld, hogy soha nem fekszel le vele. Hogy mindig azt mondod, hogy most neked nem lehet, meg aztán, hogy fáradt vagy. Érted, ennyire a Feri se hülye! Csak nem hiszi, hogy örökké vérzel. Azt gondoltad, ha kétnaponta elhasználsz egy csomag betétet a Feri akkor azt benyalja, hogy valami bajod van. Hogy vérzel, azért nem lehet. Aztán a Feri nem kérdezte, hogy mikor mész már orvoshoz? Várta, hogy ott dobd föl a talpad méhrákban. A lakásban a gyerekek előtt? Mert otthon humánusabb a halál. Azt vártad, hogy a Feri azt hiszi?

Szóval a Ferinek már gyanús volt, te meg köptél, hátha a Feri elfogadja. Hogy azt mondja a Feri: Jól van Kriszta, megértem Kriszta. Azt hitted a Feri majd ezt mondja. De most ne lőcsöld rám az egészet. Érted, azt már nem, hogy én minek hívtalak téged hétvégén óránként. Hogy minek hagytam óránként üzenetet a mobilodon. Azért mert hiányoztál, érted, azért. Különben hogy kerül a mobilod a Ferihez. A mobil bazmeg olyan mint az alsógatya. Vagy ti eddig azt is fölváltva hordtátok. Eljöttél hozzám kefélni a Feri gatyájában. Hogy mért hagytam olyan üzenetet, hogy a Feri egy seggfej? Mert egyrészt a Feri tényleg egy seggfej, másrészt ki gondolta volna, hogy a Feri, szórakozásból esemeseket olvas a mobilodról. Azt mondtad a Hazai Attilát kajálja, a Budapesti skizót. Akkor bazmeg hogy jön az én esemeseimhez a Feri.

Hogy a kocsimat is látta a házatok előtt, na ezt hagyjuk. Tudod te hány sötétkék audi jár a városban. Nehogy már a Feri ilyeneket megfigyeljen, amikor riasztót is azért szerelt a dácsiájába, hogy legalább hangra megtalálja. Nehogymár. különben is a konyhaablakból meg nem láthatott, legfeljebb ha kilógatod magad. De a Feri az nem ilyen, az nem akrobata, a Feri.

Szóval te dobtad föl az egészet. Most meg annyit se nyögsz a telefonba, hogy bocs. Hogy bocs Lalikám, tényleg eddig jó volt, de mostmár megint a Ferit akarom, vagy hogy a gyerekeket. Hogy most semmi, csak benyomod a piros gombot, amikor én beszélek, és szétlököd a vonalat. Ez azért nem esik annyira jól az embernek. Azt hiszi mindenki, hogy egy erobiktanárnak nincsen lelke. Hogy egy ilyen ember, mert rendben van testileg és akkor már nem is érez. Hogy csak izom. Azt hiszik, és nem veszik észre, mennyire érzékeny az ilyen ember. Hogy a nagy sportolók, mind milyen érzékenyek voltak. Nem csak az úszók, meg a párbajtőrözők, hanem a súlyemelők is, még a bolgár súlyemelők is. Azok tudtak igazán érezni. Ott volt a fejük fölött a két mázsa, érted, és akkor éreztek legjobban. A lábuk majdnem a föld alatt, már a testük összerogyott volna, csak a lelkükkel, meg az érzéseikkel tartották a mázsákat. És én is olyan vagyok, érted. És nem mondhatja nekem azt a Feri, hogy a Lajos az le van szarva, érted. Mert, hogy neked belőlem csak a testem kellett. Ezt mért kellett a Ferinek mondani, hogy csak ki akartad próbálni, milyen lehet mással. Azért nekem is vannak érzéseim. Hogy te végig átvágtál. Amikor annyira szerettél, akkor az egész csak csalás volt. Hogy én nem is voltam neked az a cuncusod, bumbuskád, nyuszifüled, akit nem hagysz el soha, aki kimentett abból az egészségtelen környezetből, amit a Feri tudott teremteni, hogy végre ülhettél rendes kocsiban, nem olyan szarban, aminek behúz a szél a padlóján. Most akkor nem én vagyok, aki megmentett attól, hogy végképp öreg nőnek hidd magad, aki már semmire nem jó, csak hogy kimossa a gyerekek szaros cuccát, meg vacsorát főzzön, akinek csak azért csapnak a fenekére, mert elállja az előszobában az utat. Most ez mind hazugság volt? Hogy én mennyire érdekes vagyok neked? Hogy milyen jófej, meg mindenki szeret, meg ismernek is? Hogy otthon minden dögunalom? Hogy a Feri egy skizofrén őrült, aki szelvényeket számol a totózóban, otthon meg Nietzschét olvas szabadidőben, mert azt hiszi bele vannak kódolva a nyertes számok? Hogy te maradsz a Ferinél, és én most le vagyok szarva?

Az semmi neked, hogy nekem te kellesz? Az semmi, hogy téged választottalak a tanfolyamról, amikor ott volt az Ibike is például, annak nem volt férje és mennyire hajtott rám. Meg ott volt az Anett is az a kis fekete csaj, akinek kötődések a szülei érted és a Bahamákra, vagy legalábbis egy Bahamára járnak nyaralni. Érted, neked az semmi, hogy téged választottalak, amikor kéthetente indítok újabb csoportot. És én megmaradtam nálad.

Ez a kurva szar a szerelemben, hogy az ember mindenki visszautasít. Ez volt nekem az utolsó, hogy szerelmes legyek. Ennyi csajt elszalasztani, akik mind akartak velem. Én meg csak azt mondtam, hogy ne haragudj, veled nem akarok, te meg nem tetszel, neked meg pasid van. Hogy mindet elküldtem, mert téged akartalak. Te meg egyszerre visszacserélsz a Ferire. Mi vagyok én? Szerinted én egy olyan vagyok, mint egy betétes üdítő, akit így lehet dobálni jobbra meg balra, aztán beadni a Spárba, hogy cseréljék ki egy másikra? Szerinted ezt én annyiban hagyom?

Felhívtam a Ferit, érted, felhívtam, hogy lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés, és ne is gondolkodjon rajta, mert neki már eldőlt. Megvárom a totózó előtt és felspulnizom a haverjaimmal a beleit. És megmondtam neki, hogy kinyomom a szemét aztán, tapintással számolhatja a szelvényeket, és a fülével lesheti a napot. Utána mehet hozzád, de csak emlékezetből állhat föl a farka, mert látni nem fogja még azt sem, hogy ott vagy az ágyon, érted, össze fog keverni a gázkonvektorral, azt mondtam a Ferinek. A Feri meg beszart kurvára, és jött azzal, hogy ott vannak a gyerekek, érted azzal jött a Feri. Meg, hogy ő egyetemet végzett és olyan szerencsétlen a sorsa, hogy neki csak te vagy, és ő mindent kockára tett érted, hogy neki ez az élete, a Ferinek, és hogy én még találhatok mást magamnak, a tanfolyamon. Érted, ilyen szar alak ez a Feri. Nem merte azt mondani, hogy gyere Lalikám, gyere, ha akarod ott vagyok, aztán kard ki kard. Csak sírt bazmeg a telefonban, hogy ne bántsam. Olyan undor fogott el akkor a Feritől, hogy mondtam neki, dögöljön meg. Érted, azt mondtam neki, hogy szarok rá, mert amúgy se tudnék a vizenyős testéhez nyúlni, amúgy se bírnék a remegő pofájába rúgni. Egy gyáva fasz ez a Feri. De hogy lehallgatta volna a mobilodat azt azért nem hiszem, azt azért ne mondjad, hogy hónapokra visszamenőleg, hogy a westelnél van egy ilyen titkos szolgáltatás, olyan, mint a házasoknak a szerető, azt azért nem hiszem el.

Na szia:

Lajos

(Háy János)

Nagyon szeretem az állatosfilmeket. No, nem az olyan Lessziféléket, amit akkor, nyolcéves koromban megnéztem, izgultam rajta, sirtam egyet a boldog hepienden a végén, és mostmár ennyi - annyi év távlatából csak arra emlékszem belőle, hogy elment a kutya, utánna meg visszajött.
Az igazi állatokról szólókat szeretem nézni, az animálplaneton, mikor találnak egy kisállatot vaalahol a vadonban a fűben, akit elhagyott az anyja, vagy szegény pont akkor menekült el, mikor a nemes állatbefogók megérkeztek, nem érdekes, úgysem mondják meg nekem, hogy a menhelyeket is szponzorok működtetik, és ha nincs befogott elhagyatott kisállat, akkor nincs patronálás, meg kisfilm se az elhagyott majd megtalált kisállatkákról, akiket a nemeslelkű állatbarátok beletuszkolnak egy ketrecbe törölközők közé, aminek idegen a szine szaga, és azt már nem mutassák, hogy hány szerencsétlen pusztul el már a félelemtől, hogy megtalálták, csak azt, amint az életbenmaradtakat cumiztassák, különböző tejkeverékkel kisérleteznek rajtuk, amit vagy túlélnek, vagy nem, de istenem, ha meg se próbálják, akkor biztos megdöglik, ha nem kap enni. Utánna az ártatlant beteszik egy dobozba, és ott vegetál a nemeslelkű állatbarát iróasztala mellett egy dobozban. Nem fejlődnek az izmaik, már is is kimeritő dolog neki, ha talpra kell állni, már attól is remeg a vékony kis lábacskája, hogy megpróbál állva maradni.
Utánna kiviszik sétálni a harmatos zöld fűbe, ez jó, egy kis mozgás mindenkinek kell, még a nemeslelkű állatgondozóknak is, akik valamiféle titokzatos okból mind túlsúlyosak és rondák, tűrik ahogy az állatka nyalogatja az arcukat, még gügyögnek is hozzá, lehetséges, hogy ez az össz csók,amit életükben kapnak? Lehet, hogy előtte besózta a szájaszélét, hogy puszit akarjon adni neki az őzgidácska, vagy izzadt volt és azért nyalogassa? Láttam már egy néhány őzgidát életemben, apám vadász volt, de egy sem akart puszit adni nekem, igaz, nem is tartottam rá igényt. Attól sokkal jobban tisztelem az állatokat, mint hogy mindenféle bacillusokat akarnák rá aggatni.i.
Majd nől, növekszik a kis őzgidácska, mostmár kiteszik egy dróttal elkeritett területre, ahol széles csapás jelzi, ahogy kerülgeti a területet, körbe körbe, ameddig a drót engedi. Néha megáll , és nyelvét kidugva a dróton megpróbál egy szál füvet lecsipni a dróton túlról. Mostmár szilárd táplálékot kap, almát meg sárgarépát, jó is, hogy rászoktassák a finomságokra, sokat fog a természetben találni belőle, hisz a vadon tele van almával és sárgarépával. Már elveszitette kis pöttyös kölyök-bundáját, rendes rőtes szinű felnőtt bundával rendelkezik, továbbra is rójja a végeláthatatlan köröket a rácson belül, nagy darabokat szakitva a sárból, ahogy patái belesüppednek. Izomzata továbbra sem fejlett, mert nem volt lehetősége annyit mozogni, mint vadon élő társainak. Nem volt hova, és nem volt miért. Azt sem tanulja meg, hogyan kell viselkedni a dróton túli világban, ahol törvények uralkodnak, szigorú törvények, a vadon törvényei, az erősebb megmarad, a gyöngébb elpusztul, pusztuljon a férgese, és ez ellen nincsen apelláta.

Felnőtt az őzecske, szabadon lehet ereszteni.

Ha embert lát, nem fog menekülni, hisz az ember jóbarát, nem kell félni tőle, mindjárt hozza az almát és a répát szegény kis jószágnak, majd utánna össze vissza nyalják egymást a boldogságtól.

Ha farkast lát, attól sem kell menekülni, hisz olyant meg még nem látott. Hogyhogy gonosz a farkas, és megette a Piroskát, meg a nagymamát sőt még a kisgidákat is. Ő már rég elaludt, mikor a gondozó ehhez a részhez ért a mesélésben.

Csak annyit kell tenni, hogy össze vissza kódorogni az erdőben, egészen addig mig almát meg sárgarépát nem talál. Mert ahhoz van szokva.  Meg a rácsokhoz.

Holnap el kell kezdenem munkát keresni. Ennyi annyi év sikeres “munkakerülés” után, ami alatt a takaritást, mosást, főzést és gyereknevelést kell érteni, holnap a nyakamba veszem a várost, és megpróbálok olyan munkát találni, amit fizetnek. Pénzt, manit, dohányt, lét adnak érte. Vagy pedig lőjjön le valaki, de azonnal.

“Well the lord must have had his day of when I was born
He went to bed closed his eyes and had some fun
Mummy sad she wanted me and I was welcome
Daddy gave his sperm and it was done
The first thing that I saw was white
The nurse cam with the scissors and said: it’s a boy
The doctor hit my @ss, said come on cry
And then I started to scream and I was alive
ooh ooh I was dead before I was born
And now I’m here and I don’t know why
Cause I wasn’t asked at all”

…

Dead Before I Was Born

Szabad házi használatú forditásban (Endre) ez a következőképpen hangzik:

“A teremtőmnek szabad napja volt,mikó csináltak.
Odament az ágyhoz becsulta a szemit,s 1 kis öröm5t okozott.
Anyám mondta,hoyg akart,s hog szivessen látott ygerek voltam.
Apám adta a spermát,s kész voltam.
Az első,amit láttam fehér volt.
A nővér j5t ollóval,s mondta:
1 fiu
a doki a seggemre vert?s azt mondta,gyerünk sirják fel
S akkó elkezdtem orditani,s éltem,
Ó,Ó halott voltam,mielőtt megszülettem
S most itt vagyok,s nem tudom miért
mikor Én nem voltam megkérdezve”

Ezzel a beköszönő verssel kezdődött az ismeretségünk Endrével ezelőtt két éve,itt.

Három halálra fagyott ember, kék arccal és elgémberedett  ujjakkal egy papirlapot szorongat. Egyik kis füstkarikákat ereget magából, de ettől sem lesz melegebb. Továbbra is érvényes:” Ahol sok a füst, kevés a tűz” . ” Motymorognak” (jó szó, lenyúlom) valamit egymás között. A földmérő hivtalból érkeztek, utat fognak csinálni. A mostani földút helyett. Ott, ahol eddig csak térdigérő sárban vagy nyakig érő porban lehetett megközeliteni a piacot és a szupermarketet. Kerülőúton. Mert a kerülőutak mindig veszélyesek. Ezt mi már csak tudjuk. A rendes kibetonozott út pedig sokkal hosszabb, és még emelkedőn felfelé is kell menni. Ez autóból nem érezhető. Csak bringatekerés közben készül az ember kiköpni a tüdejét.

De most majd lesz út. Rövid, és betonos. Minden reményünk benne.

A cimben található idézet Hannibáltól származik. Az elefántostól. Aki a harci elefántjaival keresztülverekedte magát az Alpokon. Az is elég szép teljesitmény volt. Az út közben meghalt 2o.ooo harcos (inkább a mediterrán éghajlathoz voltak szokva, és sok volt köztük az észak afrikai is) és a37 elefántból csak nagyon kevés élte túl. (nincsenek pontos adatok)

“A hegyeken már igencsak megnövekedett a hótakaró, mert közeledett a Fiastyúk lenyugvása ” (ez valamikor október végén lehetett) - irja Polübiosz.

“A kelták télen hosszú, térdig, olykor bokáig érő, sokszor bőrből készült nadrágot (braca) viseltek. Nehéz gyapjúszövetből varrták a birrust, a csuklyával ellátott, kétoldalt félkör alakú kabátot, amelyet elöl csat fogott össze, és amely a nyakat egy V alakú kivágás révén szabadon hagyta. Sötét gyapjúszövetből készült az ugyancsak csuklyás cucullus, az ujjatlan felsőkabát, amely nagyjából mellközépig ért. Elöl lukakba fűzött zsinórok fogták össze a két szárnyát. A caracallus csuklyás, ujjatlan felsőkabát volt, amit vastag gyapjúból állítottak elő. Ilyen, illetve hasonló ruházattal láthatták el Hannibal harcosait azok a kelták, akik jól tudták, milyen iszonyú megpróbáltatások várnak az Alpokba készülő seregre.” - irják a korabeli római források.

Itt most február van, süt a napocska, de nagyon hideg van. A földmérők kapucnis kabátban dideregnek. Utat csinálnak ott, ahol még eddig soha nem volt. Mint Hannibál.

Kelt levelem a Zúr 2oo8.-ik esztengejében, itt bent a meleg szobában. (ez alatt azt kell érteni, hogy itt bent nem fúj, de hideg van, mint a kutyaólban. Rossz a szén, vagy a fűtőt kéne el vagy megcsapni)

Remélem sorajim lyó egésségben tanának mindenkit. Nemrég olvastam a Göre Gábort, ez még a kisregény hatásának utórezgései. Ezt a regényt Gárdonyi Géza irta, ezzel vált hiressé. Utánna kénytelen volt megtagadni, mert azzal vádolták, hogy kigúnyolja benne a magyar parasztot. Tipikus magyar kuriózum, előbb szétröhögik az agyukat, utánna elkezdenek fanyalogni, meg fikázni. Ez legalább nem újkeletű dolog, vigasztalódom. Utánna megirta Gárdonyi az Egri csillagokat, a Láthatatlan embert, stb…  mintha  egész más ember irta volna, nem? Fejlődött, vagy megért, mint a jó bor? Hm. Ma épp erről folyt az eszmecsergés onsai blogjában

Köszönöm a kérdéseteket, mi betegek voltunk, a lányom még most is az. Halálraváltan, sebes orral és beesett szemekkel körmöli a leckét, mert holnap már el szeretne menni az iskolába. Félek, hogy azért ilyen szorgalmas, mert este is el szeretne menni…. péntek lesz.
Én pedig irok és olvasok. Titeket is, és mindenről van véleményem, csak nem mondom meg. Mert én kivülállóként tekintek a világotokra, és néha pont a fától nem látszik az erdő.

Ez az olvasmányélményes annyira váratlanul ért, hogy egy csomó könyvről egyszerűen elfelejtettem, hogy tavaly olvastam. Hamarosan pótolom. (most a Hozsánna neked , Leibowitz”-nál tartok)

Találtam egy jó kis definiciót a blogra:

a blog személyes gondolatok és WEB linkek rendszeres, időszakos publikációja.

A blog gyakran valamiféle keveréke annak, hogy mi történt a szerző(k) életében és, hogy mit tapasztaltak az Interneten. Így blog gyakran egy személyes napló és útikalauz keveréke, azonban természetesen annyira egyéni, mint ahogyan a szerző(k) egyéniség(ek).

Tetszett. Nekem a blogirás megnyugtató érzés, teljesebbnek érzem magam, mióta kiirhatom a bánatom és örömöm. Igaz, nemrégen mikor egy rokonomnak megmutattam, hogy mivel foglalkozok, mivel kötöm le magam, akkor egy idézettel válaszolt.

Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed…
az idézetet mindenki ismeri,nem ismételgetem. A bumm a végére került, mert azt mondta, hogy Tompa Mihály . Nyugodjon békében a kedves rokon a kis bőrfoteljában, elég bunkó a lelkem.

Találtam egy érdekes irást, amit szeretnék megosztani veletek:

Müller Péter - Boldog lelkek tánca

————————————

„Az ősi hagyományokban a nemi érintkezés magasztos dolog volt.
Manapság már ez is fura számunkra.
De még furább, ha az indiai vagy a taoista világ erotikus képeit nézegetjük.
Szinte alig találni olyat, ahol a férfi teljes súlyával ráfekszik a nőre, leteperi, mint birkózó az ellenfelét, és valósággal megerőszakolja.
A szerelmes pár rendszerint összefonódó lábakkal ölelkezik, egymás mellett állva, mint az összecsavarodó indák, de még inkább úgy, hogy a nő van felül, irányítja az aktust, s szinte „beavatja” az öle alatt fekvő szerelmesét az egység misztériumába.
A hanyatt vágott nő, mint a brutális férfiöröm passzív áldozata, nemcsak az ősi időkben, de még a mai bennszülött törzseknél is olyan megrökönyödést váltott ki, hogy ezt a helyzetet elnevezték „misszionárius póznak”.
Ilyesmit ugyanis a nyugati embereknél tapasztaltak először. Később bizonyára már nem csodálkoztak, hogy ugyanazok a férfiak, akik saját asszonyaikkal ilyen „könyörtelenül” ölelkeztek, velük sem bántak kíméletesebben: kifosztották, kipusztították őket, és akik élve maradtak, azokat eladták rabszolgának.
Amikor a Jóskönyvet írtam, sokat tűnődtem azon, hogy az ősi Kínában az egyik „Virágzás” miért néz ki úgy, hogy az Ég lent van, és a Föld fent.
Vagyis alul van a férfi-jang és felül a női-jin.
Manapság ezt éppen fordítva gondolnánk.
A kínai bölcsek szerint azonban ez az optimális állapot.
A Teremtő, a Szellem, a Férfi-jang lentről, a mélyből hat, aláveti magát a nőnek - és a Befogadó, a Föld, az Asszony-jin fölötte van a magasban és uralkodik.
Ahol ez a jósjel megvalósul, ott az élet fölvirágzik.
Ott jó élni. Oszlik a sötétség, béke lesz, harmónia, az emberek boldogok és minden kivirul.
Ahol pedig fordítva van, ahol az Ég van fönt és a Föld lent - ahol a Férfi maga alá teperi az Asszonyt, ott pangás van. Csőd, kudarc és sötétség.
Mai ésszel ezt nem is értjük.
Hát nem a férfi uralkodik az asszony fölött?
Nem a férfi a Fény, az Ész és a Hatalom - és az asszony az ösztönös Homály és Érzelem és a Szolgálat? Nem az ég van fönt s a föld lent?
A kérdésekre azért nem tudunk felelni, mert ebben a tébolyult és hazug világunkban teljesen összezavarodtak a fogalmak, nem ismerjük már a férfi és női szerepek valódi értelmét.
Nem az a baj - és ezt elsősorban a sértett férfi olvasóimnak mondom -, hogy évezredek óta férfiuralom van.
Hanem az, hogy nem tudjuk, mit jelent igazán férfinak lenni!
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelentett.
Odaadást.
Hűséget.
Megbízhatóságot.
Szilárd alapot, melyre építeni lehet.
A család és a közösség számára védelmet. Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg. Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja.
Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.
Az igazi férfi nem agresszív.
Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi.
A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt.
Nem a háború, hanem a béke megóvása.
És főleg nem a hódítás, hanem a közösség megmentése.
A hűség.
Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány.
A keleti harci művészetekben csakis a védelem a megengedett!
A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a békét, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is. „Erős az, aki önmagát legyőzte” - mondja Konfucius.
Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire tekintettel nincs, nem az Igazi Férfi arca!
Ez a torzképe.
Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség és az, hogy a magasabbért föl tudjuk áldozni magunkat.
Nem az a baj, hogy „férfiuralom” van - az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak.
Mi nem azok vagyunk.
Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé - de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.
Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt látsz, de alig találkozol már szép férfival. ez nem csak az én véleményem: rengeteg lány és asszony mondta ezt már nekem. Nem a „jóképű” fiúkról, a szexepilről és a divatról besztéltek. Kigyúrt testet és erőszakos arcot látni. De a férfiszépséghez hozzátartozik valami, ami nem csupán deltás test, divatos kopaszság és rongyos farmer. (Mellesleg érdemes megfigyelni, hogy a színesen öltözött, ápolt nők között miféle jellegtelen ruhákban járnak manapság a férfiak, s külsejükre milyen keveset adnak!)
A férfi szépségének lényege a nemesség.
A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele egy férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság.
Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni.
Csakhogy manapság nincsenek igazi férfiak.”

Annyit fűznék hozzá, hogy meglátszik, a Müller is férfi. Miért kell uralom alatt élni? Társ, pár, ki kéne hogy egészitsük egymást. Partnerek kell lenni, szexben, szerelemben, problémamegoldásban.

Ha már felkértek rá….
Nem szeretem én sem a körleveleket ( ki a franc szereti, eddig mindenkitől ezt hallottam, de küldözgetik nyakra főre, meg a szépvirágos idézetes dijasókat meg stb- nem fogom továbbküldeni! aki idézeteket akar olvasni, az menjen a netoriánra, aki meg virágokat akar nézegetni, menjen a virágoshoz. Slussz passz!-ez nem tudom micsoda, de elég fenyegetően hangzik)
És mikor elkezdtünk erről a könyvfelsorolós valamiről beszélgetni az Endrével (vigyázat, mi mindenkit kitárgyalunk a háta mögött, persze maximális jóindulattal kezelve, békés emberek vagyunk, a horoszkóp szerint mérlegek) hirtelen kapásból csak két könyvet tudtam elővakarni az emlékezetem mélyéről, amit tavaly a saját lelki üdvösségemre olvastam. Elnyomta a sok háziolvasmány amit a lányom helyett kellett elolvasni, majd különösen érdekes részeket kiválasztva belőle felpiszkálni a fantáziáját,hogy őt is olvasásra buzditsam, hol taszigálva, hol húzva vonva,hogy utánna a következő sóhajjal tegye le a könyvet:
- Anya, ez egész jó volt!
Letöröltem izzadt homlokomat ( a hátamon csordogáló izzadtságot beitta a majicám) és remegő térdekkel ereszkedtem le a számitógépem mellé egy kis chatelésre, hogy na, a gyerek már sinen van, nem szenvedtem hiába, lehet tovább beszélgetni a neten. Nagyjából igy teltek a napjaim, ha nem volt háziolvasmány, akkor a szerb olvasmányait forditottam először magyar nyelvre, majd rövid tartalmi kivonatot készitettem belőle először szerbül, majd magyarul, hogy azért értse is a gyerek, majd utánna közkinccsé bocsájtva az osztályban (majdnem mindenki ) táskájában szerepeljen belőle egy példánnyal (forditó vagyok, vagy mi a fittyfene). De minden jól végződött, tegnap meghozta a jeles bizonyitványát, ami annyit jelent, hogy túljutottunk a gimnáziumi képzés másfél évén, az osztály pedig az iskola legjobbja lett, 4,3o-as átlaggal, gratulálok nekik!

Nehéz egy szülő élete, nosztalgiázva gondolok vissza a boldog pelenkacserélős cumizós korszakára, mikor az volt a legnagyobb bajom, hogy éjszaka négy óra hosszat sétálgattam le fel a lakásba vele, mert fájt a hasa. Most ugyanazt teszem, csak magányosan, hétvégenként (péntek, szombat, vasárnap) éjszaka, mert diszkóba ment, és nem birok addig elaludni, mig haza nem érkezik.

És mikor szembetalálkoztam a felkéréssel, az volt az első gondolatom ami a tudatomba hasitott, hogy “Jesszus, én nem is olvastam jóformán semmit, és még én szólom le a gyereket!” Első pánikrohamomban előrángattam a szekrényből azt a három tonna papirt, amit a különböző könyvismertetőkről nyomtatok ki, és kétféle kategóriába sorolhatók. A “majd elolvasom később”-be és az “olvastam, de elfelejtettem”-be , csak jól összekeverve, és a szekrénypolc tetejéig tornyozva.

Ebből a legmeghatározóbb Feldmár András előadásai voltak, amiket valami jótét lélek feltett a netre, és itt

lehet olvasni, ha valakit érdekel. Feldmár jól “fogyasztható” olvasmányélménnyé teszi a pszichológiát, és lazán beszél az élet nagy kérdéseiről, hogy még a hülye is értsen belőle. Elolvastam, megértettem. Sok homályos kérdést sikerült a segitségével tisztázni.
Tudom, értem, könyvről volt szó, és ez elektronikus formában megjelent olvasmány. Tegye össze a két kezét, és rebegjen hálaimát, aki úgy jut a könyveihez, hogy bemegy a könyvesboltba, és azt mondja:

- Kérem az xy szerzőtől megjelent “blabla” cimű könyvet!

Az elárusitó pedig odamegy a polchoz, leemeli, és fizetés után távozik . Itt ez sajnos nem ez a helyzet, alig van magyar nyelven megjelent könyv, meg félek tőle, hogy ez igy is marad egy darabig. Marad tehát a net , (ahol hálistennek sok mindent találok) és a könyvtár,ahol hasonló állapotokat találunk mint a könyvesboltban. Ezért is változtattam meg a bejegyzésem cimét “Meghatározó olvasmányélmények”-re.

Másik olvasmányélményem már rendes könyv formájában ért, mert kölcsönkaptam pár napra. Erich Berne “Emberi játszmák” c. könyve volt.

Erről annakidején irtam is egy rövid is a blogomban

Nagyon meghatározó olvasmány volt, ráébredtem, hogy éveken keresztül manipuláltak a környezetemben élő emberek, és a könyv elolvasása után sikeresen forditottam vissza ellenük a fegyverüket. ( “A fegyverek visszalőnek” mondta szegény megboldogult matektanárom, mikor matekdogánál megtalálta nálam a puskát) Legkedvesebb megnyilvánulási formám a “kritikus szülő”, és előszeretettel alkalmazom. (persze az engem körülvevő felnőtteken, kamaszra nem alkalmazható.)
A következő olvasmányélmény úgyszintén irott papirformában ért, és az “ilyeténistudok” -ként került nálam kategorizálásra. Egyáltalán nem ezt a könyvet akartam megvenni, ( hanem egy, a helységem hiedelemvilágáról szólót) de mint az előbb már taglaltam, nálunk a könyvvásárlás az “eszi-nem eszi, ez van” alapon működik, megvettem, mert nem akartam üres kézzel távozni a papirboltból.

A könyvet Kontra Ferenc irta, ő is fatornyos hazám szülötte, és az egyik ismerősömet vette feleségül, majd távoztak a fészkes tartományi székvárosba, azóta is ott élnek. Tehát a mi kutyánk kölke ő is lényegében.

A könyv cime “A kastély kutyái”, és akit érdekel, elolvashatja itt

a MEK jóvoltából. (ingyen és bérmentve) . Kicsit az volt az érzésem, mintha egy iróember blogját olvasgatnám a neten, de ez ki lett adva a “Fórum” könyvkiadó és a Magyar Köztásraság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma jóvoltából, aki támogatta a könyv kiadását.

Érdekes élményéről számol be valahol még a könyv elején. Helyszin: a tartományi főváros egyik emeletesházának erkélye, rajta ő és karos szatelitantennája, amit úgy lehet váltani, hogy a kart a következő vájatba kell helyezni. Ez a művelet apró kattanásszerű zajjal jár, pont olyannal, mint mikor kibiztositanak egy fegyvert. Lent az utcán rendőr sétálgat. Ahogy meghallotta a zajt, szaladásszerű mozdulatot tett és bebújt egy oszlop mögé . Csak az rémül meg ennyire, akinek már volt része veszélytől tartani az ötödik emelet magasságában megjelent hosszú fémcső megpillantásától. Neki úgy látszik lehetett. Háborúk dúlta vidék vagyunk. Szerencsére csak az elsődleges védekezési reflexe kapcsolt be a rendőrnek, (fedezékbe bújni) mert ha bekapcsol a másodlagos is (fegyvert rántani és lőni) akkor ezt a könyvet nem olvashattam volna el. Időzitett bombák járkálnak körülöttünk? Hm. Lehetséges.

A nyáron könnyű stradolási olvasmányként A. Sheenard “Parázs - Varázs”-át cipeltem mindenhová magammal. Külön büszkeséggel töltött el, hogy ismerem az irót, és egy dedikált példányt olvasok (igaz, nem az enyém, hanem az Endréé- de lényegében ő is az enyém. Vagy én vagyok az ővé? Jogviszonyok még nincsenek tisztázva :))

A következő úgyszintén kölcsönkönyv, még nem adtam vissza, pedig már illett volna. Dr. Ross Campbell : “Dühöngő ifjak” avagy hogyan szelidithetjük meg gyermekeink haragját?
Mikor kamaszok vagyunk, keressük önmagunkat, a helyünket a világban, és állandóan korlátokba ütközünk, megfogadjuk, hogy ha nekünk egyszer (vagy kétszer, esetleg többször) gyerekünk lesz, akkor bezzeghogy nem úgy fogjuk nevelni, mint minket a szüleink. Utánna a többség általában ugyanúgy nevel, mert időközben rájött, hogy lehetséges, valamit tudtak az öregek. De addigra már a következő generáció dühöng és fogadkozik. Nekem nem volt olyan szerencsém, hogy a szüleimtúlzottan foglalkozzanak velem, a nevelés nemes feladatát rábizták az iskolára, a könyvekre, és a négy falra ami körülvett. Igy én azt fogadtam meg, hogy NEVELNI fogom a gyerekemet. És sok időt töltök majd vele. Be is tartottam a szavamat. Sok minőségi időt töltöttünk együtt, és ennek most látom hasznát. Az én kamaszom nem egy olyan különvonulós gyerek, aki a szobája magányában bömbölteti a zenét, hanem továbbra is itt van mellettem, főzni is tud már (pizzát, spagettit és pudingot) és eléggé a helyén van az esze. Ha néha valami kisiklik, akkor megbeszéljük. De ennek a feltétele a feltétel nélküli szeretet, és az a tudat, hogy ha nyakig van a “szarban” , akkor is ott vagyok mellette, és nyújtom a kezem. Valamelyik nap azt mondta, hogy ő is olyan anya szeretne lenni , mint én vagyok. Ettől nagyobb dicséretet egy kamasz szájából nem is lehetne elvárni.

Persze, sokat “puskáztam” különböző könyvekből, igy ebből a fent emlitett könyvből is.

Ime, egy kis tartalmi ismertető avatottabbaktól:

“A szerző ebben a könyvében rámutat, hogy a helytelenül kezelt haragnak sokféle következménye lehet gyermekeink életében: osztályzatok leromlása, szülő és gyermek elhidegülése, tekintélyellenesség, deviáns ill. agresszív viselkedés, depresszió, nem kívánt terhesség, akár még öngyilkosság is.”

Kiváncsian várom a többiek listáját is, én személy szerint Horrorking,Dorka , KissG Zsaka, és Blem olvasmányélményeire lennék kiváncsi.

Egy nagyon jó játékot találtamDorka blogjábanide klatty