Levelek odaátról

Grunda János barátom, akivel a Karcolaton ismerkedtem meg

(kedvencem   “A lányom csak ugrált szüntelen”  című alkotása )

tegnap egy filmismertetővel lepett meg, amit most megosztok veletek
Becstelen Brigantyk
Inglourious Basterds

színes feliratos amerikai-német háborús filmdráma, 153 perc, 2009
18 éven aluliak számára nem ajánlott

rendező: Quentin Tarantino
forgatókönyvíró: Quentin Tarantino
operatőr: Robert Richardson
jelmeztervező: Anna B. Sheppard
producer: Quentin Tarantino, Lawrence Bender
látványtervező: David Wasco
vágó: Sally Menke
szereplő(k):
Brad Pitt (Aldo Raine hadnagy)
Diane Kruger (Bridget von Hammersmark)
Christoph Waltz (Hans Landa)
Mélanie Laurent (Shosanna Dreyfus)
Eli Roth (Donnie Donowitz őrmester)
Til Schweiger (Hugo Stiglitz őrmester)
Daniel Brühl (Frederick Zoller)
Mike Myers (Ed Fenech tábornok)
Maggie Cheung (Madame Mimieux)
Martin Wuttke (Hitler)
Jacky Ido (Marcel)
Samuel L. Jackson (Narrátor)
Szóval ismerted a félelmeimet, nem szívesen akartam látni mészárlásokat, főleg nem egy német jelenlétében. Viszont a Tarantino név azért csábító volt, plusz reméltem, hogy a németeket nem csak a főgonosz szerepében mutatják be. Ez majdnem nem jött be, de azért voltak jelenetek, amikor pl dagadhatott Adrián melle is. (pl mikor az egyik tiszt a halált választotta ahelyett h beköpje a társait).
Elnyújtott jelenetek. Ez már az első képsoroknál kiderült, de szerintem ezt olyan jól csinálta, mert apellált az idegszálakra is. Tehát hiába voltak hosszabb jelenetek, nem éreztem unalmasnak, mert a feszültség benne volt a levegőben és nem tudtad, h mi fog történni. Brad Pitt szuper volt, de tőle ez nem is meglepő. Nagyon jól játszotta a vagány amcsi akcentussal beszélő vezetőt. Én azért a sok német mészárlásért vártam, hogy kipurcanjon (majd meglátod h sikerült-e). A náci vezetőket megjelenítő személyek egyértelműen ki lettek figurázva. Hitler csak a hangja miatt hasonlított az igazira, Goebbels talán igen és az ő jelleme is szerintem hasonló lehetett. A főgonosz az mesteri volt (Christoph Waltz) annyira jól játszotta a hihetetlenül értelmes főgonoszt, hogy öröm volt nézni. A két kedvenc Daniel Brühl (good bye Lenin) és Mélanie Laurent szimpatikus alakítást nyújtott. Utóbbit, eddig nem is ismertem. Ha figyeltek a kommikus német vezetőség bemutatására, akkor korrekt volt, hogy az amcsi vezetőt Mike Myers játszotta. Bár ő is csak a személyével sejtette, h a másik oldalon is voltak tökkelütöttek.
Ezt a filmet nem lehet szerintem szinkronosan megnézni, mert a német, angol, francia, olasz nyelvű kavarkád csak így átlátható feliratosan.
Vér és humor. Természetes, h Tarantinonál a vér egy fontos elem, amiből valaki szerint túl sok is volt, de az én gyomrom bírta és mindenképpen kommpenzálódott a jó helyen jókor elsült poénokkal.
Váratlanság. Voltak jelenetek, amik egyáltalán nem úgy értek véget, ahogyan azt várni lehetett és ez is a rendező zsenialitásának számlájára írható. A forgatókönyvben nem törekedett a történelmi hűségre, a Daniel Brühl alakította német hős karakter sem valóságos véleményem szerint. A befejezés nekem nem nyerte el a tetszésem, de én amúgy sem voltam pártatlan. A befejezés is szerintem teljesen a rendező stílusát tükrözte, de itt szétvált az én, mint néző és a mester elképzelése. Viszont, én nem vagyok Tarantino, kiváncsi leszek Neked mi lesz a véleményed a filmről.

This entry was posted on Saturday, August 29th, 2009 at 10:26 am and is filed under Vélemény. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.