Kilenc tizenhat
Kilenc tizenhat
Mármint most annyi óra van. Jobb híján ez a cím. Agyilag egy kicsit nulla vagyok, de mivel a kezem nem fáj, ezért írok.
Mi történt velem mostanában? Nagyon semmi sem. Olvastam két első regényt, az egyikről majd írok, a másiknak csak titokban örülök, hogy elolvashattam.
Megírtam a hetedik feladatot, dicséretet még nem, csak letolást kaptam az anyámtól a témaválasztás végett. Mivel korlátozta az alkotói szabadságomat, azóta nem beszélek vele. Kalácsot azért szoktam neki küldeni, ne csak én hízzak, hanem ő is.
Gondolkoztam. Gondolkoztam a tachyonokon. Mivel senki sem írt hozzá egy büdös szót sem, így abba is hagytam az elmélkedést. Miért pont nekem kéne megváltani a világot?
Van olyan, hogy telepátia. Ha az agy agyhullámokat produkálva működik, akkor miért ne juthatnának ezek a hullámok egyik agyból a másikba? Számtalanszor megéreztem, mikor az Endre gondolt rám. De hogy mit, azt sajnos nem. Úgyhogy marad a telefon, chat, email.
A megérzés: erre is volt egy elméletem, amit már mások is kezdenek kapiskálni: a megérzés visszafelé működik. Ahogy én nagyon érthetően és egyszerűen megfogalmaztam: (én nem tudom, miért fogalmazok mindig a hülyéknek is érthető szinten? Két lehetséges válasz van rá … 
)
- az emberrel történik valami, amitől padlót fog, megdöbben. Mondjuk egy haláleset. És ezt a „megdöbbent” állapotát képes visszafelé sugározni az időben. Most elmesélek egyet.
1992. október valahanyadika volt, reggel. Jó korán keltem, a lányomból kifolyólag, aki akkor kisbaba volt, evett, és ismét bealudt, én pedig holt fáradtan ültem a padlón, és lecsuktam a szemem. Még mielőtt elaludtam volna, láttam magam, ahogy megyek be apósom házába a keskeny betonjárdán, ahol akkor már egy éve nem jártam. Össze voltunk veszve, nem jöttünk ki egymással.
Ott, akkor, a padlón ülve tudtam, hogy hamarosan ismét végig fogok menni azon a betonjárdán, csak azt nem, mi lesz az apropója a dolognak.
Tizenegykor telefonáltak a szomszédok, hogy menjünk, mert meghalt. Akkor találták meg.
Nem ez volt az első megérzéssel kapcsolatos élményem, nem is az egyetlen. De mind megdöbbentő dolgokhoz kapcsolódott.
Most, ezzel a kölcsönnel kapcsolatosan, amiről a múlt posztomban regéltem, ismét éreztem valamit. Nem is vettem fel. De hogy mi lesz, azt nem tudom.
Más, ismét Karcolatos hír. A nyolcadik feladat megoldására Eve párokba rakott bennünket. Közösen kell írni egy valamit. Erről az jutott eszembe, mikor a Szefantoron az asszertív viselkedésről szóló előadás egyik feladataként közösen kellett rajzolni. Mariann és én, két békés emberi lény, nagy egyetértésben tologattuk a ceruzát, egy kicsit én húztam, ő tolta, mikor ráuntam, akkor ő húzta, én toltam, és egész pofás kis rajz kerekedett. De a hevesebb vérmérsékletűek egymás kezét összekarmolva, papírt tépve, ceruzát törve végezték a feladatot.
Nekem most itt, ehhez a feladathoz Eve Vákuumvarjút osztotta ki, aki új scriptes, most lett felvéve a csapatba. Mivel nem árt valamennyire ismerni egymást, váltottunk néhány levelet. Egyik levelemben megkérdeztem tőle, hogy van e valami ötlete, miről kéne írni. Azt válaszolta, hogy neki van egy dédelgetett ötlete, és hála nekem (?) felszínre tört belőle, és nemsokára kész lesz az írásművel, majd átküldi elolvasni. Hááát, köszönöm. Én egyáltalán nem így képzeltem a dolgot. Habár még én sem írtam senkivel közösen, de akkor is. Azt hiszem, most én is összekarmolom a Varjút, vagy eltöröm a cerkáját.
Tanácstalan vagyok, és egyáltalán nem asszertív.
Vélemény
június 18th, 2009 at 11:48 am
Ebben a megérzéses-agyhullámos dologban lehet valami! Ha valaki tudna adni nekem két használható agyat, szívesen kísérleteznék vele…
június 18th, 2009 at 12:03 pm
ááá, kinek van olyanja… főleg kettő…
június 18th, 2009 at 12:24 pm
Nos, ez esetben sajnos nem sokat tehetek…
június 18th, 2009 at 2:13 pm
No, látjátok…
Csak el kellene olvasni pár Van Vogt könyvet…
A vihar és az Eltűnt civilizáció című könyvében lehet erről olvasni…
június 18th, 2009 at 2:57 pm
DBL:De majd jól elolvassuk
június 18th, 2009 at 4:07 pm
iylen megérzésféléim nekem is szoktak lenni.s azok sose jó dolgok
réám nézve.
telepátia: szerintem csak olyan emberek közt jön létre akik valamiylen szinten megismerték 1mást,van köztük közös vonás,1forma a gondolkodásmódjuk stb …
amúgy az ember hamar elvesztené az “ép” eszét,ha fogékonyabb lenne más emberek agyhullámaira. néha saját gondolatainkkal se tudunk dülőre jutni,mi lenne akkó’,ha még valaki idegen is ott lenne bent?
június 18th, 2009 at 10:18 pm
mea culpa, hamu a fejre. A társamnak csak az ötlete van, úgy hogy kiélvezkedhetem a közös írás minden apró momentumát. Nagyon csalódott lettem volna, ha ebből kimaradok.
június 18th, 2009 at 10:20 pm
Endre, egyébként tök igazad van, de azért nem ártana ha az embernek súgna valaki a fejében, hogy mikor mi a helyes döntés, válasz
június 20th, 2009 at 8:43 pm
(A előző bejegyzésedre azért nem írtam, mert vizsgáztam. De elgondolkodtatott, én is ilyesmit tapasztalok.)
június 21st, 2009 at 1:31 pm
Bea: nagyon buta kérdés, de mire jó ez az egész megérzés és telepátia? Csak van, és annyi? Mi a véleményed róla?
június 21st, 2009 at 3:45 pm
Nem tudom, mire jó, de már a kisvakacs-képzésemen is kiderült, hogy az emberi elme döbbentes. És nincsenek véletlenek, minden készségünknek oka van. Ha belegondolsz, a nőknek nagyon is kellett a megérzéseiket használniuk anno a telefon és más előtt.
Volt egy novellám, melyben nem teremnek a földek. Rájönnek, hogy a nők gyakorolják az alsóbbszintű telepátiát, és evolúciósan is azért beszélnek olyan sokat, mert ez kihat a környezetre - és a növényekre. Azzal, hogy megvalósították az európai álmot, és mindenki kényelmes városokban lakik, megszűnt a kapcsolat. 
Ki tudja, az is lehet, hogy igazam van. 
Hogy mire jó? Hát, lehet, hogy az alkalmazkodést segítette elő.
Van mást.
június 21st, 2009 at 10:09 pm
A nyolcas feladatra majdnem két hónapotok van. Addig még ő is rájöhet arra, hogy a közös munka voltaképpen mit takar.
Érdekes, hogy apósod téged választott, amikor távozott… Én anyámat láttam elmenni. Addig sem voltam hitetlen, de azóta kénytelen vagyok elfogadni a tényt, hogy ez igenis létezik.
Mindennapi, icipici szinten is.
Pénteken pl háromszor vettem kézbe a mobilt a délelőtt folyamán, hogy megnézzem az időt, és mindig a kezemben szólalt meg, 2mp-en belül
június 21st, 2009 at 11:01 pm
ricu: ez érdekes, amit írtál. Hogy-hogy választott? Mikor valaki meghal, akkor választhat,hogy kinek üzen? Én nem olvastam ezekről a dolgokról, de érdekelne.
július 14th, 2009 at 9:10 pm
Oda se neki, bellamaria. Tied az egész feladat, mind tudjuk, miért. Ha akarod és még van időd és nem szeretnéd egyedül, próbálj becsatlakozni valakikhez…
. Ő szereplője is van benne, annak tulajdonsága, az általa elgondolt helyszín. Én adom a konfliktust, a háttértörténetet. A korszakot együtt választottuk ki és a meglepetésszereplőt és együtt gyúrtuk meg egy kis internetes forrás segítségével 
Huhh, amúgy kemény mag ez a feladat, elég nehéz lehet sokaknak összepakolni, hogy mindkettőnek jó legyen. Nekem mázlim van, volt egy ötletem, a társamnak is volt egy ötlete és összeheggesztettük a kettőt. De még hogy
De egész eddig csak beszéltünk, szóval most kezdjük írni. Remélem, hogy legalább minimálisan megközelíti azt a színvonalat, amit szerettünk volna elérni.
És nekem is újonc a társam
július 14th, 2009 at 9:13 pm
Én sem tudtam, hogy válogatnak, Sőt, de úgy tűnik.
Én az anyámtól kaptam, ami végülis érthető, bár nem voltunk annyira közel egymáshoz.
július 14th, 2009 at 9:45 pm
Alekszej B.Fargas, lánykori nevén Brezsnyew felkért,hogy csatlakozzam hozzájuk. Ez tökre jó, mert én magam olyan hosszan nem tudtam volna megírni
július 15th, 2009 at 10:08 am
Örülök, hogy nem egyedül kell dolgoznod
július 19th, 2009 at 6:42 pm
Nekem is volt pár érdekes ötletem a telepátiára és a többi ESP jelenségre, de találkoztam egy kutatóval, aki eléggé lelombozott. Neki kvantumfizikai alapokra épített elméletei voltak, képletekkel meg tudományos alapokkal, semmit nem értettem belőlük. Azóta csak csinálom, nem magyarázom…
július 20th, 2009 at 8:29 am
Cornelius:Jó, de nekünk itt kifejthetnéd, én biztos nem fogok egy fia képletet sem hozzáfűzni.
július 20th, 2009 at 9:24 am
(Pszt! Gondolom hallottad, hogy Vákuumvarjú úgy járt, mint a termést dézsmáló névrokona: Jól pi..án lőtte a gazda!
)
július 20th, 2009 at 11:19 am
singnal:no, avval is olyan furán tekeredtek a szálak, hogy én már nem is tudok mire gondolni. Véletlen, vagy tényleg kicsi a világ, de mindjárt írok emailt, és elmesélem.