Én vagyok a hülye, vagy aki mondja?

Hogy eztet, ahogy én most irok, nem pongyolaságnak hivják, ahogy te mondtad a mútkó, hanem irodalomnak. Méghozzá tiszta forrásbú, mer én ott élek köztük. Egy iró az mindig a népé van, és a nép gondolatait önti irásos formába, mert a nép az nem ér rá irni, hanem dógozik, ha nem dógozik, akkó otthun sörözik, meg nézi a tévét. Nem lehet ezt felróni neki, én se gúnyolódásbú mondom, mer én szeretem az embereket, meg az állatokat is. Hogy te azt mondod, nem lehet igy szeretni az embereket, mer az emberiségnek nincs egy nagy feje, amit meg lehetne ölelni? Semmit nem értesz. Persze, hogy nincs neki egy közös feje, mert ha lenne, akkor jönne valami barom, fogna egy kést, és nyissz, lenyisszantaná, és akkor hijába másztunk le a fárú, kezdődne minden előrű, és lehet, hogy a csótányokbú alakulna ki valami felsőbbrendű életforma, mint ahogy mondták valamelyik nap a nacionálgeografikon. És majd nem lehetne telekürtölni a sajtót azza, hogy emberi alakot fedeztek fel a marson, mer az a hatcentis valami, amit felnagyitottak, és csak nagy jóindulattal lehet rámondani, hogy emberi alak, láttam a fényképit, egyáltalán nem hasonlitana a csótányra, semmiféle azonosság nem lenne, ésakkó nem lenne szenzáció meg napihir .
De nem is errű akartam neked beszélni, hanem arrú, hogy ha te másféle irodalmat kereső, akkó legjobb lesz, ha a könyvtárba mész, vagy a könyvespócodon kutakodol, ami nem poros, mert minden héten gyün hozzád a bejárónő, tellik a férjed ügyvédi fizetésébű, maj megnéznélek, hogy mire menné a te pedagógusidda, nem telne még száraz kenyérre se, és akkó maj megértenéd, hogy mikó gyün hozzád a kéregető, akkó mijé mondja neked, hogy ne fagyos húst aggyá neki a mélyhűtőbű, hanem valamit, amit rögtön meg lehet enni, lehet, hogy nincs a nyomorútnak hun megsütni, mer a villanyt má egy éve kikapcsóták, de az is lehet, hogy több, nem tart mindenki számon ilyen csip csup dógokat, az a kis gallyat, amit kinkeservesen összeszedett, azt meg gyorsan etüzete, hogy melegedjen, mer a melegre nem csak a gazdagnak van szüksige, hanem a szeginynek is. Habár azt is olvastam eccé, hogy a tibeti szerzetesek olyan mélyen tunnak meditáni, hogy felmelegitik a saját testüket, oszt nem fáznak má egy szálat se. Ez egy hasznos találmány lenne. De tovább gondókoztam, hogy akkó meg nem tunna menni, mer az meg kizökkenti a meditációbú. Oszt csak nem űhet a négy fal között tavaszig, mer megrágják a patkányok. Az is van az ilyen lepusztút lakásokba, nyugodj bele. Attú, mer te nem tucc rúla, attú még lehet. Te még olyan eccerű dógot se tucc, hogy milyen télen, fölőtözve hegynek főfelé hajtani a férfibiciglit, mikó úgy fő vagy őtözve fölűrű, mint egy medve, csak alú van rajtad vékony nadrág, meg a kabát rövid, mer különben nem birsz főszáni, beleakad az ülésbe, oszt úgy érzed, hogy elfújja a pofád elű a szél a levegőt, csak lihegsz mire fölérsz az emelkedőn, mint a tömött kacsa. Asse tudod, hogy hogy liheg, de arrú má legalább olvastá a kiemelkedett irodalmi művekbe, amiket eddig a kezedbe vetté.

Kérek e valamit inni? Igen, kólát. Egészségtelen, inkább igyak finom cukormentes meggylevet? Eriggy a francba a cukormentes meggylevedde, az van nekem is a spájzba, ihatok minden nap, és pont cukormentes, mer ezek a rohadékok is a duncolási szezonba emelik a cukor árát, mikó mindenki veszi, mer köll neki, hogy erakja azt a nyomorúságos két kosár meggyet, ami megtermett az uccán a ház előtt, ne vesszen kárba. Inkább a gyerek igya meg, mint hogy a madarak szeggyék le. Habár azok is jobban szeretik a cseresznyét, mer az édes. Azé kérek én is kólát.

Hogy ménem megyek el dógozni, akkó maj lesz piz cukorra? Nem tucc te semmit se. Igaz, azt meg én nem tudom, hogy lehet protekcijóva munkáhó jutni. Külön világba élünk mink ketten. Ma regge is megindútam munkát keresni, de csak az első helyig jutottam, mer elkezdett folyni az órom, zsebkendőt meg nem hoztam, annyi piz meg nem vót nálam, hogy papirzsebkendőt vegyek a trafikba, haza köllött gyünni. Maj visszamegyek, oszt folytatom, ha egy kicsit főmelegszik. Olyan buta vagy te is mind a Mónika a mónikasóba, aki kérdezgeti az asszonyokat , hogy mé nem válnak el azoktú a részeges rohadékoktú, akik maj mindennap megverik , meg mé nem lázadnak fő ellene. Hát azé, mer ha ilyen okosak lennének , akkó ők feszitenének a mónikasóba a kőcsönruhákba, oszt akkó má nem mónikasónak hivnák, hanem valami másnak, de a lényeg ugyanaz lenne.Akiknek tele a zsebük, mindig tele vannak jótanáccsa, hogy igy kéne csináni meg amúgy, a többi, akinek meg nincs pize, az meg meg csinájja, ahogy birja.
No, ilyet se olvastá még eddig ugye? Ez a való világ.
Most nem arra a sorozatra gondótam. Azt épp nem néztem. Én csak a szappanoperákat néztem. A Kaszandrát meg a Dallaszt. No, azt nagyon szerettem.
Mer, tudod…. most megosztok veled egy titkot: nem biztos, hogy vót annyi pizem, hogy rendes ebédet tegyek az asztalra, meg az uramat se tuttam, hogy mikó gyün haza, oszt még a gyerek is néha elkódorgott, nem sürün, csak néha ment be a barátnőjihő, mer azt is a dallaszbú tanútam az öregasszonytú, az összesnek az annyátú, hogy várni köll a gyerekeket otthun, akkó szivesebben gyünnek, ha tuggyák hogy várod, meg törőcc velük, hogy nekem ez a dallasz arra vót jó, érezzek valami biztos pontot az életembe, mer ha esett, ha fújt, ha vót főzve, ha nem, akkó is pintek délután mindig vót a sorozat. Jót tett nekem, mer mig néztem, addig egy kicsit megfeledkeztem a saját bajomrú, oszt láttam, hogy azé akármennyi pizük van, akkó is marják egymást, meg iszik az a feketehajú nő, most nem jut eszembe a neve, de tudod mellikre gondótam.
Nem nézted, mer akkó még dógoztá, tanitottá az iskolába.
Rajzot. Tudom. Meséte a szomszédasszony, hogy a lánya hajába beleragasztottad a rágógumit, mer rágta az órán, oszt úgy köllött ollóva kivágni, másképp nem gyütt ki. Látod, ha nézné tévét meg reklámokat, akkó ilyet nem csináná. Ott is mondják, hogy a rágózás jót tesz a fogaknak. Oszt még a gyerekek se útánának annyira, mint most. Mer útának. Te nem tucc errű se, de útának. Mert egy beképzelt sznob vagy, azé. Nem vagy jó ember. Lehet, hogy erre má rágyütté, lehet, hogy nem. De nem az én dógom, hogy fővilágosijjalak. Lehet, hogy azé vagy ilyen öntelt, mer sok a pized. Vagy azé lett sok, mer ilyen vagy. Ezen még gondókozni köll.

De mostmá megyek. Látom a szemeden, hogy ebbű se értetté semmit se.

Ja, meg még valami: ha annak idejin a Petőfi se azt szavalta vóna hogy rabok legyünk vagy szabadok, mikó a forradalom vót, hanem mondjuk a balettrű akart vóna ott beszégetni a lépcsők ajjába, akkó az a tömegnyi sok ember csak a naprarogóhajat köpködte vóna szét, oszt nem lett vóna semmi a forradalombú .
Mer mindig mindennek megvan az ideje. Beszéni meg úgy köll, hogy mindenki értse. Ne csak a sznobok, hanem mindenki. Benne van a bibliába.
Azt se olvastad… És még te tanitattad papnak a fijadat. Hát erre má végképp nem tudok mit mondani. Inkább megyek, de mostmá télleg.

This entry was posted on hétfő, február 18th, 2008 at 1:34 pm and is filed under Vélemény. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.