Én vagyok a hülye, vagy aki mondja?

Nagyon szeretem az állatosfilmeket. No, nem az olyan Lessziféléket, amit akkor, nyolcéves koromban megnéztem, izgultam rajta, sirtam egyet a boldog hepienden a végén, és mostmár ennyi - annyi év távlatából csak arra emlékszem belőle, hogy elment a kutya, utánna meg visszajött.
Az igazi állatokról szólókat szeretem nézni, az animálplaneton, mikor találnak egy kisállatot vaalahol a vadonban a fűben, akit elhagyott az anyja, vagy szegény pont akkor menekült el, mikor a nemes állatbefogók megérkeztek, nem érdekes, úgysem mondják meg nekem, hogy a menhelyeket is szponzorok működtetik, és ha nincs befogott elhagyatott kisállat, akkor nincs patronálás, meg kisfilm se az elhagyott majd megtalált kisállatkákról, akiket a nemeslelkű állatbarátok beletuszkolnak egy ketrecbe törölközők közé, aminek idegen a szine szaga, és azt már nem mutassák, hogy hány szerencsétlen pusztul el már a félelemtől, hogy megtalálták, csak azt, amint az életbenmaradtakat cumiztassák, különböző tejkeverékkel kisérleteznek rajtuk, amit vagy túlélnek, vagy nem, de istenem, ha meg se próbálják, akkor biztos megdöglik, ha nem kap enni. Utánna az ártatlant beteszik egy dobozba, és ott vegetál a nemeslelkű állatbarát iróasztala mellett egy dobozban. Nem fejlődnek az izmaik, már is is kimeritő dolog neki, ha talpra kell állni, már attól is remeg a vékony kis lábacskája, hogy megpróbál állva maradni.
Utánna kiviszik sétálni a harmatos zöld fűbe, ez jó, egy kis mozgás mindenkinek kell, még a nemeslelkű állatgondozóknak is, akik valamiféle titokzatos okból mind túlsúlyosak és rondák, tűrik ahogy az állatka nyalogatja az arcukat, még gügyögnek is hozzá, lehetséges, hogy ez az össz csók,amit életükben kapnak? Lehet, hogy előtte besózta a szájaszélét, hogy puszit akarjon adni neki az őzgidácska, vagy izzadt volt és azért nyalogassa? Láttam már egy néhány őzgidát életemben, apám vadász volt, de egy sem akart puszit adni nekem, igaz, nem is tartottam rá igényt. Attól sokkal jobban tisztelem az állatokat, mint hogy mindenféle bacillusokat akarnák rá aggatni.i.
Majd nől, növekszik a kis őzgidácska, mostmár kiteszik egy dróttal elkeritett területre, ahol széles csapás jelzi, ahogy kerülgeti a területet, körbe körbe, ameddig a drót engedi. Néha megáll , és nyelvét kidugva a dróton megpróbál egy szál füvet lecsipni a dróton túlról. Mostmár szilárd táplálékot kap, almát meg sárgarépát, jó is, hogy rászoktassák a finomságokra, sokat fog a természetben találni belőle, hisz a vadon tele van almával és sárgarépával. Már elveszitette kis pöttyös kölyök-bundáját, rendes rőtes szinű felnőtt bundával rendelkezik, továbbra is rójja a végeláthatatlan köröket a rácson belül, nagy darabokat szakitva a sárból, ahogy patái belesüppednek. Izomzata továbbra sem fejlett, mert nem volt lehetősége annyit mozogni, mint vadon élő társainak. Nem volt hova, és nem volt miért. Azt sem tanulja meg, hogyan kell viselkedni a dróton túli világban, ahol törvények uralkodnak, szigorú törvények, a vadon törvényei, az erősebb megmarad, a gyöngébb elpusztul, pusztuljon a férgese, és ez ellen nincsen apelláta.

Felnőtt az őzecske, szabadon lehet ereszteni.

Ha embert lát, nem fog menekülni, hisz az ember jóbarát, nem kell félni tőle, mindjárt hozza az almát és a répát szegény kis jószágnak, majd utánna össze vissza nyalják egymást a boldogságtól.

Ha farkast lát, attól sem kell menekülni, hisz olyant meg még nem látott. Hogyhogy gonosz a farkas, és megette a Piroskát, meg a nagymamát sőt még a kisgidákat is. Ő már rég elaludt, mikor a gondozó ehhez a részhez ért a mesélésben.

Csak annyit kell tenni, hogy össze vissza kódorogni az erdőben, egészen addig mig almát meg sárgarépát nem talál. Mert ahhoz van szokva.  Meg a rácsokhoz.

Holnap el kell kezdenem munkát keresni. Ennyi annyi év sikeres “munkakerülés” után, ami alatt a takaritást, mosást, főzést és gyereknevelést kell érteni, holnap a nyakamba veszem a várost, és megpróbálok olyan munkát találni, amit fizetnek. Pénzt, manit, dohányt, lét adnak érte. Vagy pedig lőjjön le valaki, de azonnal.

This entry was posted on vasárnap, február 17th, 2008 at 12:32 pm and is filed under Vélemény. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.