Én vagyok a hülye, vagy aki mondja?

Kelt levelem a Zúr 2oo8.-ik esztengejében, itt bent a meleg szobában. (ez alatt azt kell érteni, hogy itt bent nem fúj, de hideg van, mint a kutyaólban. Rossz a szén, vagy a fűtőt kéne el vagy megcsapni)

Remélem sorajim lyó egésségben tanának mindenkit. Nemrég olvastam a Göre Gábort, ez még a kisregény hatásának utórezgései. Ezt a regényt Gárdonyi Géza irta, ezzel vált hiressé. Utánna kénytelen volt megtagadni, mert azzal vádolták, hogy kigúnyolja benne a magyar parasztot. Tipikus magyar kuriózum, előbb szétröhögik az agyukat, utánna elkezdenek fanyalogni, meg fikázni. Ez legalább nem újkeletű dolog, vigasztalódom. Utánna megirta Gárdonyi az Egri csillagokat, a Láthatatlan embert, stb…  mintha  egész más ember irta volna, nem? Fejlődött, vagy megért, mint a jó bor? Hm. Ma épp erről folyt az eszmecsergés onsai blogjában

Köszönöm a kérdéseteket, mi betegek voltunk, a lányom még most is az. Halálraváltan, sebes orral és beesett szemekkel körmöli a leckét, mert holnap már el szeretne menni az iskolába. Félek, hogy azért ilyen szorgalmas, mert este is el szeretne menni…. péntek lesz.
Én pedig irok és olvasok. Titeket is, és mindenről van véleményem, csak nem mondom meg. Mert én kivülállóként tekintek a világotokra, és néha pont a fától nem látszik az erdő.

Ez az olvasmányélményes annyira váratlanul ért, hogy egy csomó könyvről egyszerűen elfelejtettem, hogy tavaly olvastam. Hamarosan pótolom. (most a Hozsánna neked , Leibowitz”-nál tartok)

Találtam egy jó kis definiciót a blogra:

a blog személyes gondolatok és WEB linkek rendszeres, időszakos publikációja.

A blog gyakran valamiféle keveréke annak, hogy mi történt a szerző(k) életében és, hogy mit tapasztaltak az Interneten. Így blog gyakran egy személyes napló és útikalauz keveréke, azonban természetesen annyira egyéni, mint ahogyan a szerző(k) egyéniség(ek).

Tetszett. Nekem a blogirás megnyugtató érzés, teljesebbnek érzem magam, mióta kiirhatom a bánatom és örömöm. Igaz, nemrégen mikor egy rokonomnak megmutattam, hogy mivel foglalkozok, mivel kötöm le magam, akkor egy idézettel válaszolt.

Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed…
az idézetet mindenki ismeri,nem ismételgetem. A bumm a végére került, mert azt mondta, hogy Tompa Mihály . Nyugodjon békében a kedves rokon a kis bőrfoteljában, elég bunkó a lelkem.

Találtam egy érdekes irást, amit szeretnék megosztani veletek:

Müller Péter - Boldog lelkek tánca

————————————

„Az ősi hagyományokban a nemi érintkezés magasztos dolog volt.
Manapság már ez is fura számunkra.
De még furább, ha az indiai vagy a taoista világ erotikus képeit nézegetjük.
Szinte alig találni olyat, ahol a férfi teljes súlyával ráfekszik a nőre, leteperi, mint birkózó az ellenfelét, és valósággal megerőszakolja.
A szerelmes pár rendszerint összefonódó lábakkal ölelkezik, egymás mellett állva, mint az összecsavarodó indák, de még inkább úgy, hogy a nő van felül, irányítja az aktust, s szinte „beavatja” az öle alatt fekvő szerelmesét az egység misztériumába.
A hanyatt vágott nő, mint a brutális férfiöröm passzív áldozata, nemcsak az ősi időkben, de még a mai bennszülött törzseknél is olyan megrökönyödést váltott ki, hogy ezt a helyzetet elnevezték „misszionárius póznak”.
Ilyesmit ugyanis a nyugati embereknél tapasztaltak először. Később bizonyára már nem csodálkoztak, hogy ugyanazok a férfiak, akik saját asszonyaikkal ilyen „könyörtelenül” ölelkeztek, velük sem bántak kíméletesebben: kifosztották, kipusztították őket, és akik élve maradtak, azokat eladták rabszolgának.
Amikor a Jóskönyvet írtam, sokat tűnődtem azon, hogy az ősi Kínában az egyik „Virágzás” miért néz ki úgy, hogy az Ég lent van, és a Föld fent.
Vagyis alul van a férfi-jang és felül a női-jin.
Manapság ezt éppen fordítva gondolnánk.
A kínai bölcsek szerint azonban ez az optimális állapot.
A Teremtő, a Szellem, a Férfi-jang lentről, a mélyből hat, aláveti magát a nőnek - és a Befogadó, a Föld, az Asszony-jin fölötte van a magasban és uralkodik.
Ahol ez a jósjel megvalósul, ott az élet fölvirágzik.
Ott jó élni. Oszlik a sötétség, béke lesz, harmónia, az emberek boldogok és minden kivirul.
Ahol pedig fordítva van, ahol az Ég van fönt és a Föld lent - ahol a Férfi maga alá teperi az Asszonyt, ott pangás van. Csőd, kudarc és sötétség.
Mai ésszel ezt nem is értjük.
Hát nem a férfi uralkodik az asszony fölött?
Nem a férfi a Fény, az Ész és a Hatalom - és az asszony az ösztönös Homály és Érzelem és a Szolgálat? Nem az ég van fönt s a föld lent?
A kérdésekre azért nem tudunk felelni, mert ebben a tébolyult és hazug világunkban teljesen összezavarodtak a fogalmak, nem ismerjük már a férfi és női szerepek valódi értelmét.
Nem az a baj - és ezt elsősorban a sértett férfi olvasóimnak mondom -, hogy évezredek óta férfiuralom van.
Hanem az, hogy nem tudjuk, mit jelent igazán férfinak lenni!
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelentett.
Odaadást.
Hűséget.
Megbízhatóságot.
Szilárd alapot, melyre építeni lehet.
A család és a közösség számára védelmet. Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg. Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja.
Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.
Az igazi férfi nem agresszív.
Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi.
A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt.
Nem a háború, hanem a béke megóvása.
És főleg nem a hódítás, hanem a közösség megmentése.
A hűség.
Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány.
A keleti harci művészetekben csakis a védelem a megengedett!
A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a békét, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is. „Erős az, aki önmagát legyőzte” - mondja Konfucius.
Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire tekintettel nincs, nem az Igazi Férfi arca!
Ez a torzképe.
Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség és az, hogy a magasabbért föl tudjuk áldozni magunkat.
Nem az a baj, hogy „férfiuralom” van - az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak.
Mi nem azok vagyunk.
Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé - de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.
Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt látsz, de alig találkozol már szép férfival. ez nem csak az én véleményem: rengeteg lány és asszony mondta ezt már nekem. Nem a „jóképű” fiúkról, a szexepilről és a divatról besztéltek. Kigyúrt testet és erőszakos arcot látni. De a férfiszépséghez hozzátartozik valami, ami nem csupán deltás test, divatos kopaszság és rongyos farmer. (Mellesleg érdemes megfigyelni, hogy a színesen öltözött, ápolt nők között miféle jellegtelen ruhákban járnak manapság a férfiak, s külsejükre milyen keveset adnak!)
A férfi szépségének lényege a nemesség.
A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele egy férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság.
Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni.
Csakhogy manapság nincsenek igazi férfiak.”

Annyit fűznék hozzá, hogy meglátszik, a Müller is férfi. Miért kell uralom alatt élni? Társ, pár, ki kéne hogy egészitsük egymást. Partnerek kell lenni, szexben, szerelemben, problémamegoldásban.

This entry was posted on csütörtök, február 7th, 2008 at 8:35 pm and is filed under Vélemény. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.