Magány
No, mit mondtam, hogy itt fogok a net mellett szilveszterezni? Egészségetekre! Boroskóla van, ki kér?
Abban reménykedtem, hogy legalább az Endre velem marad a chat másik oldalán, de elhúzatott, és abba lettem hagyva. Meg még akart is mondani valamit, de nem ma, mert nem akarja vele elrontani a kedvemet. No, jó. Ezt mindig türelmesen kivártam, de most nem, már kész, letargiába estem. Szerencsére nem lássa senki a szomorú pofámat. Ezt is már csak akkor fogja valaki olvasni, mikor én már rég bevettem a szundit. Beengedem a macskákat.Elvégre nekik is SZILVESZTER van, hadd tépkedjék egy kicsit a karácsonyfadiszeket, mostanában úgyis az a mániájuk. Még az a szerencse, hogy nem tudják kibontani a szaloncukrot. Annyi eszük meg még nincs nekik, hogy megrágják. Hiába, gyerekek még. Talán majd jövőre….
A kutya, az igen. Ő, mikor belépek a kapun, már akkor kiszúrja, ha csoki van a kosaramba, és jelentőségteljesen nyalogassa a száját, hol rám, hol a kosárra néz. majd le a földre, de nem ám szemérmességből süti le a szemét, hanem hogy oda kell tálalni a csokiszeletet. Igen szőrösszivűnek kéne lennem ahhoz, hogy ne adjak neki.
Ahogy képet kerestem a posztomhoz, bekopogtam a gugliba, hogy “magány”. Kidobott egy csomó képet, és ráadásnak még a következő szöveget “Ezt is próbálja ki: EGYEDÜL.
üzenem a guglinak, hogy kipróbáltam, k@rvára szar állapot. Nem kivánom még a legnagyobb ellenségemnek sem.
Az előbb, mig a kamasz lányom készülődött, én ágyaztam, és a távirányitót helyezgettem karnyújtásnyira, meg valamit még igen összeszedett állapotban dúdolgattam is, hogyaszongya:
“Különös szilveszter;
köszön egy hóember,
utánunk néz,
míg száll velünk a BŰVÖS SZÉK!
Különös szilveszter,
táncol a hóember!
Akár egy filmben,
felvillan sok furcsa kép!”
(ezer szerencse, hogy a dúdolás nem hallatszik, csak a gyerekemnek kellett elszenvedni, de őt már azóta kinzom ezzel, mióta kibukott erre az árnyékvilágra, szerintem megszokta, nem lehet mindenki egy Pavarotti)
és azt mondja nekem, hogy
- Jaj de irigyellek anya, nekem még ma enni kell meg táncolni.
Mi ebből a tanulság? Mert én mindig, mindenben a tanulságot keresem, meg az eszmei mondanivalót, meg más efféle hülyeségeket, majdcsak leszokok róla. Hogy még a legutolsó, rusnya magányos férget is lehet valamiért irigyelni. Ha nem másért, akkor a magányáért. (Felkötötte már magát valaki, aki a blogomat olvassa? Nem? Jó, nem is ez volt a szándék vele)
“Úgy érzem magam, mint egy lámpaoszlop, akit a kutya sem vizel le” Boldog Új Évet mindekinek. Na, csáztok!
január 1st, 2008 at 7:42 am
http://lena26.freeblog.hu/files/023ady.jpg
január 1st, 2008 at 4:49 pm
Marika: fel a fejjel!
), szóval, nem mondhatnám, hogy amolyan ihaj-csuhaj hangulatban indul ez az új év… :/
Én is egyedül töltöttem a szilvesztert - ma meg egész nap annyi havat lapátoltam, hogy megfájdult a hátam (muszáj, ha holnap ki akarok állni az autóval, hogy dolgozni menjek…
Mindezt csak azért írom, hogy lásd, nem vagy/voltál egyedüli a magánnyal.
A kutya csokival való etetésével kapcsolatosan pedig ajánlanék figyelmedbe pár linket:
betegsegek.kutyaklinika.hu/csokolade.htm
www.dfmk.hu/~MEOE/hasznos.htm
mancsrancs.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=35&Itemid=88
Nekem három kutyám van (és két macskám is
), és egyszer elkövettem a csokiztatás “vétségét” 
- majd a kihívott állatorvos világosított fel róla, hogy mit is tettem… 
Nem szabad. Ne ess ebbe a hibába.
És csakazértis
Boldog Új Évet! :pezsgő: 
január 1st, 2008 at 5:55 pm
Köszönöm szépen,
gyorsan rehabilitálódok én is. Ma már semmi bajom.
január 1st, 2008 at 9:21 pm
Még a szomorú posztodon keresztül is csillog az a bájos humor, ami úgy megtetszett az írásaidban.
Nagyon boldog új évet!
Ja, Engem az ilyenekkel,lehet végletekig beparáztatni, hogy “majd mondok valamit csak nem most,ne romoljon el a kedved…” Addig hívogatom, míg el nem mondja az illető.
Most jöttünk haza, (egy szteroid-injekcióval idultam bulizni,allergiás izém volt̷
Holnap meg már munka… Ez van.
január 2nd, 2008 at 10:17 am
Köszönöm az együttérző szavakat, és az együttérző bólogatást, azoknak, akik nem irtak be semmit.
Már tökéletesen jól vagyok, kedélyem a régi. Nem kapok 8 napon túl gyógyuló lelki sebeket mostanában, talán ez is a kor egyik előnye.
)
Dorka, én is kifeküdtem ettől a “nemmondom meg, csak majd”-tól, de nem lett volna értelme a nyaggatolózásnak, direktbe nem, megpróbáltam kérdésekkel körbelövöldözni, az sem vezetett eredményre mert “megbeszéltük,hogymegmondom,denemmost”
és úgy lőn. Megbántottam valamivel, bocsánatot kértem, én is lehetek bunkó, elvégre emberből vagyok, nem? (bebizonyitottam, hogy nem vagyok spamrobot