“Schrödinger macskája

A kvantumelmélet egyik központi tétele, hogy a fény és az anyag egyaránt rendelkezik részecskére illetve hullámra jellemző tulajdonságokkal. Ilyenkor az adott részecske a szuperpozíció állapotában van, és nem tudjuk egyértelműen megállapítani ezeket a tulajdonságait. Amikor valamilyen módon megmérjük, hogy a részecske pontosan hol és milyen állapotban van, a szuperpozíció elvész, és a részecske egyértelműen a lehetséges állapotok egyikébe kerül.

Az elv híres illusztrációja Schrödinger macskájának története, ami egyben azt is megmutatja, mennyire bizarr és inkább filozófiai, mint gyakorlati jellegű az egész teória. A gondolatkísérletben a macskát egy radioaktív anyagdarabbal egy dobozba tesszük, ami minden percben 50 százalék valószínűséggel megöli a macskát. Az egy perc leteltével a macska ugyanolyan valószínűséggel él, illetve halott, vagyis az élet és halál szuperpozíciójában lebeg. Ha kinyitjuk a dobozt, azzal megtörik a szuperpozíció, és a macska az egyik állapotba kerül: azaz meglátjuk, hogy él-e. Elméleti fizikusok ezt szokták úgy is magyarázni, hogy a kísérlet alatt két alternatív univerzum jön létre, az egyikben él a macska, a másikban halott. A doboz kinyitásával a vizsgáló személy megsemmisíti az egyik univerzumot.”
Tehát: foglaljuk össze ebből a tanulságot: nem kell nyitogatni a “dobozt”, mert addig minden szép meg jó. Éljen a földig érő szoknya, amiből max a boka villan ki, és ami esetleg hagy maga után valami kivetnivalót, az ott marad a “másik univerzumban”.
Legközelebb a szuperhúrokról fogok irni, mert most arról olvasok.Csak majd előbb megértem. Vagy nem. No, pá. Reggeli kávéhoz elég ennyi eszmefuttatás.


Én is erre gondoltam!

/Először én is ezt akartam írni!:))/