Utazás a tehetetlenségbe
Érezte, ahogy a levegőbe emelkedik. Minden atomját félelem járta át, teste megfeszült, apró remegés futott át rajta. Tisztában volt vele, hogy előbb utóbb ő is sorrakerül. Jeges félelemmel figyelte, hogy előtte lévő társai fogyatkoznak. Közülük egyet sem látott viszont. Akit egyszer elragadtak, az eltünt a SEMMIBE, további sorsát fomály fedte. Senki sem tudja mi történt velük. Megpróbált valamiféle logikát találni eltünedezésükben, de nem sikerült. Egyik nap tizet, másik nap huszat ragadtak ki közülük, de volt olyan nap , hogy egyet sem. Maradt a bizonytalanság, és a véget nem érő félelem. Abban biztos volt, hogy társai elragadását mindig valami szörnyű zaj kisérte. Ekőször több apró kattintás, majd három hosszabb és mély búgás, majd felhangzik a legfélelmetesebb zörej amiről el sem tudja képzelni, hogy vágja vagy szúrja esetleg szeleteli társai testét. Néha álmodott ezzel a szörnyű hanggal, de mikor öntudatára ocsúdott, örömmel észlelte, hogy körülötte a megnyugtató sötétség van ismét. Szeretett volna tiltakozni, hogy őt ne, hogy ő egészen különleges, más mint a többi, őt, egyedül csak őt kiméljék meg, hisz fajtájából ő volt az utolsó példány. De segitségre sehol sem számithatott.Megpróbált legalább felkészülni a végre. De lelke mélyén csak az elutasitást érezte, ami fokozatosan dühbe csapott át. Vádolt mindenkit, a társait, hogy nem tudtak keményebben ellenállni, fellázadni, talán együtt tudtak volna valamit tenni. Majd elkezdett alkudozni magában, megfogadta, hogy holnaptól kezdve minden egész másképp lesz, mindent megváltoztat, új szabályok szerint fog élni. Végiggondolta az egész múltját, és beszélni szeretett volna róla a többiekkel. De már csak maga maradt. Sem előtte, sem utánna már nem volt senki. Végtelen szomorúságot érzett. Félelmei legyőzték, elméjében csak a rémület uralkodott. A halál felé vezető utat mindenki magányosan teszi meg, bármennyien is vannak körülötte. Fáradtnak, gyengének érezte magát. Egyedüli reménye csak az volt, hogy nem fog sokáig tartani, gyorsan túljut rajta. Akármit tesz minden hiábavaló. Várta a véget. Ernyedten lógott az őt tartó kézben, ami két satuszerű valami közé tette, amik nyomták az oldalát.
Még egy apró imára talán van ereje a végső megsemmisülés előtt. Mielőtt beleteszik az iratmegsemmisitőbe. Őt, az utolsó megsemmisitésre váró dokumnetumot.