Elhull a virág, eliramlik az élet…
Nos, kedveskéim, megint itt vagyok. És megint itt a november is. A taknyos, nyúlós, depresszióba hajló november.Az előbb mikor mentem a boltba, sütött a nap, és rettenetesen fújt a szél, mire hazaértem esett, most meg ismét süt a nap.
Tavaly ilyenkor még jóizűket nyavalyogtam, hogy mennyire megváltozott minden itt a portálon, most az idén rájöttem, hogy semmi sem lényegesen, vagyis semmi sem lett rosszabb. Mint az udvaromban is, lehullajtotta a diófa a leveleit, egy kicsivel több lett a kutyarakás, de lényegében csak az én udvarom, és amit szeretek benne, azt továbbra is szeretem. És itt is, úgyszintén. Össze kéne takaritani. De minek, mikor a levelekre ujjabb levelek hullanak, és a kutya sem fogja megtanulni a WC használatát. Nem kell ilyesmin az embernek különösen felizgatni magát. Hisz nemsokára úgyis leesik a hó.
Ezzel a pár sorral óhajtottam emléket állitani itt a sf portálon lévő csatározásnak, virágnyelven. Különben jóóól vagyok, és pusza mindenkinek.
november 9th, 2007 at 10:44 am
Viragnyelven, bizony.