Horrorking
Egy frissen szerzett kedves ismerősöm két irását szeretném bemutatni blogomban. Horrorking nick alatt jelentette meg egy néhány irását a Karcolaton.
Magáról igy vall:
“Igen régóta rajongok a horror/thriller/sci-fi műfajok iránt. Egyaránt szeretem, olvasni illetve filmen megnézni az ilyen témájú alkotásokat, és viszonylag nagy gyűjteménnyel is rendelkezem belőlük. Kedvenc íróm - hogy-hogy nem - Stephen King, akit rajtam kívül is sokan a műfaj nagymesterének tartanak.
Amióta csak az eszemet tudom vannak írói ambícióim, és ha néha kudarcot is vallok néhány írásommal, azért kitartóan próbálkozom, és remélem hamarosan egy-két terjedelmesebb művet is sikerül elkészítenem - és talán publikálnom is”
Igy legyen, csak szoritani tudok neki, hogy tervei sikerüljenek.
…………………………………..
- Meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte a lány kissé remegő hangon.
Soha – gondoltam, és megcsókoltam. Ő visszacsókolt, és mikor újra egymás szemébe néztünk, ezt mondtam: - Hát persze.
Életemben nem éreztem még olyan gyűlöletet ember iránt, mint Anita iránt abban a pillanatban. Na jó, talán a bátyámmal kapcsolatban, de ők ketten voltaképpen egymás keze alá dolgoztak. Az első találkozás óta jól kijöttek egymással. Ő mindig is tudta, kiket kell maga mellé állítania, és azt is, hogy nem bírom elviselni, ha jól megértik egymást a barátaimmal. Ezért csapott le Anitára is – hogy nekem fájdalmat okozzon.
Ebből a szempontból anyám sem volt különb.
Anita nemrég ért ide, és a konyhába érve zokogva a karjaimba szaladt. De ez engem cseppet sem hatott meg. A bátyám cinkosának lenni az én szememben a legnagyobb vétségnek számít, amit ember valaha is elkövethet életében. Nem állt szándékomban megbocsátani neki, de ha ezt kimondom, csak a saját dolgomat nehezítem meg. Azt hiszem, még egy bőgőrohamot nem bírtam volna elviselni.
De hogy jutottunk el idáig? Jó kérdés. Minden olyan szépen indult, mert végre egyszer az életben boldognak éreztem magam anyám és a bátyám zsarnoksága után. Nem gondoltam, hogy a java még csak ezután következik…
A következő novella egy kicsit rövidebb lelegzetű, de nagyon is elgondolkodtató.
Cime:
SÍRÁSÓK
………………..
Bandi bácsi és Géza már majdnem befejezte a három gödröt, amelyeket épp a másnapi temetésekre készítettek elő az Újköztemető egyig eldugott szegletében. Már csak az utolsó simításokat végezték az egyiken, amikor arra ocsúdtak, hogy jócskán rájuk esteledett, ráadásul az eső is rákezdett – de hiszen már nem hiába írtak október végét.
Géza ekkor elküldte a nála jóval idősebb Bandi bácsit azzal, hogy majd ő befejezi egyedül a munkát, mondván, nehogy a végén még megfázzon.
- Nem venném a szívemre, ha bármi baja esne, Bandi bátyám!
Az öregnek nem kellett kétszer mondani, hálásan megköszönte a nagylelkűséget, kimászott a gödörből, majd lapátjával a vállán elindult a temetőből kivezető úton.
A temető sötét volt és néma, ám számára cseppet sem félelmetes. A hold a sűrű felhőkön keresztül is neonként ragyogott az égen, élesen megvilágítva Bandi bácsi előtt az aszfaltot. A sírok közötti fák koronáján azonban a fénysugarak nem tudták keresztülverekedni magukat, így a koszos sírkövek árnyak mögé bújva folyamatosan lesben álltak.
Bandi bácsi sietős léptei tocsogó hangot hallattak a vizes talajon, és felverték az eső okozta sarat. Nem jutott túl messzire, amikor úgy tetszett, mintha kiáltást hallott volna a háta mögül. Nem tudta pontosan, melyik parcellánál jár, de annyi biztos volt, hogy az egyik jobboldali sor felől hallatszott. Lassított a tempón, és saját zihálása ellenére is jól hallotta a kiabálást.
Remélem, kellemes libabőrös perceket okozott ez a két olvasmány, és sok sikert kivánunk Horrorkingnek a további alkotáshoz.
augusztus 31st, 2007 at 11:39 am
Marika: Megneztem, es igazad volt vele kapcsolatban.
Majd megirom a sracnak, ami hozzafuzni valom van, mert valoban akadt is. Foleg azutan, h elolvastam a hozzaszolasokat is. Elkel ott egy ettol kulonbozo velemeny…
szeptember 16th, 2007 at 6:47 pm
Szia Ilona! Megkaptam a leveled és válaszoltam is! Köszi szépen, kedves vagy!