Én vagyok a hülye, vagy aki mondja?

Hama gyorsan ide klatty

hogy nekem jó legyen

ÖTTUSA
Igy neveztem magamban ezt a valamit, amit naponta megtettem. Sajátságos, és egyénreszabott. Én szabtam magamra, mint mindent, ami hozzám tartozik.
Kezdődött a gyaloglással, a poros nyári úton. Itt még nem szállok fel a biciglire. Lassan , kényelmesen lépdelek, élvezem, ahogy belepi a sárga por a lábbelimet, lépteim nyomán apró kis porfelhők emelkednek, majd lassan szállingóznak […]

“A Futrinka utca legvégén, mikor elhagyjuk Cica Mica Köcsögházát, de még azon is túl, és a Tökházon innen, Sompolygi- Mosolygi Rókavára szomszédságában élt egy aranyos szürke egérke. Nem nagyon szürke, csak egy picit, mert egy divatos kis fekete bojt lengedezett a farka végén.”
A mesélő idáig ért a mesélésben. Térdére eresztette a könyvét, és feltolta a […]

Töredelmesen bevallom, hogy valamikor réégen, nagyon régen szerettem, sőt faltam a zombis filmeket. Akkor még ez a műfaj újnak számitott, én pedig nagyon fiatalnak, úgyhogy belefért. Egyikben volt egy azóta is kisértő, elgondolkoztató rész, mikor a lerohadt gerincén vonszolódó hulla elkezd nyöszörögni, hogy fáj neki a rothadás. Azóta is ezen gondolkodom, hogy fájhat e? Hm.
A […]