És akkor most mi a f@sz van???(vagy ilyen cim már volt? Akkor bocsi..és part II.- vagy másik f@sz)
Tele vagyok feszültséggel, forgok, mint a giliszta a parázson, vagy még jobban. IRNI kéne, de nem ci fis a téma , és jajaj jaj, hanem életes. Az meg itt nem kő. Hiába van ingyen és bérmentve az iromány, a szellemi végtermék,(minek nevezzem, a francba) még meg is akarják válogatni, hogy milyent szabad kipottyantani magából egy ilyen magamfajta kezdő irópalántának, aki csak még most próbálgatja a szárnyait, függetlenül attól, hogy hány éves, akárhány. Egyébként is most jártam Csupor Béla oldalán és ott igy vall az iró magáról:
“… egyre többször csengenek a fülembe Kuczka Péter szavai, amelyekkel pár perc alatt lehűtötte ifjonti buzgalmamat:
“…hova siet? Van aki negyven éves korára lesz író!”
és khm.. khm.. (pirul) én még nem nézek ki annyinak.Honnan tudom, honnan?? Most modta a szomszédember, aki megvan vagy hetven már meg özvegy,és ez mind halmozottan hátrányos körülmény a bókok igazságvoltára nézve de a látása még kitűnő.Tényleg kezd sajátmagam előtt is bebizonyosdni, hogy egy jóó nagy adag exhibicionizmus van az emberben aki alatt jelen esetben engem kell érteni, és azért kezd irni, nem pedig forditva, hogy irni kezd és fokozatosan tárja fel magát, mint a múlt századi szemérmes úrilány a nászéjszakán, hogy először egy picit, a bokáját villantja ki, utánna a térdét, a formás térde kalácsát, majd betekintést enged mintegy véletlenül lehajolva az ujdonsült párja előtt a dekoltázsába…
Neem, itt üvöltve csupál le az ember magáról, a lelkéről mindent és orditva tárja a világ elé, hogy no, itt vagyok, ez vagyok, köpjetek le, öleljetek magatokhoz, akármit csináltok, jó, mert velem teszitek. No. Irás, blogirás, sci fi , élet, verbális maszturbáció. Sci fist kéne irni. Igen. Mondottam volt, hogy mindezt ingyen és bérmentve, örüljek, hogy még megtűűűrnek maguk között?? és nem moderálnak ki a fészkes francba, vagy tiltanak ki az oldalról, vagy micsinálnak az ilyen netes dolgokon, amikhez nem is nagyon értek. Nem értek én már semmihez sem, meg nem is vagyok senkinek se rokona se ismerőse,(lehet, hogy ez a baj?) csak IRNI AKAROK!!! Grafománia, forduljak pszichiáterhez? Nem lehet, drága, én pedig munkanélküli vagyok. Azért is érek rá ennyire. Mert ha dolgoznék nem lenne ennyi szabad időm, és nem akarnám a szabad sőt lyukas óráimat irással kitölteni, és igy.. szopogassák szépen egymás farkát sorba az egyes körülmények.De mit csináljak, ha valami kikivánkozik belőlem, és nem a szomszéd galaxisban történik, hanem itt az én fatornyos kis hazámban, ami Topolya, meg Vajdaságban van, és amiről irni akarok az velem és nem egy idegennel esett meg,akinek hat füle van meg három farka hanem egy gyerekkori ismerősömmel. Mert mint mondottam volt, az emberrel nem csak sci fis dolgok történnek, nap mint nap, hanem közönséges piszlicsáré dolgok, szürke akármik de amik mégis megülik a bögyét, és kikivánkoznak belőle.(van az embernek bögye?nincs? akkor ez már lehet hogy sci fi, vagy fantasy, de az is lehet,hogy hülyeség.. asszem ez az utolsó)
De kezdjük a legelején, izgatott lihegés nélkül, nem sietünk sehová, a kelett tészta, ami a mai ebéd lenne meg már úgyis kimászott a vajdlingból, le a földre, nem lesz abból már túrós bukta,de majd megesszük a túrót egy kis cukorral keverve, úgy nem is hizlal annyira. Gyorsan bólintson valaki rá, hogy csillapodjon háborgó lelkiismeretem.
Nos, az egész ott kezdődött, hogy tavaly nekem a nyuszi egy iwiw meghivót tojt, méghozzá nem is akárhová, hanem egyenessen Doroszlóra, az Endre (akkor még csak) barátom fészkébe. Egy jó darabig kotlottam rajta,mint valami jóféle kotlóstyúk, időnként elővettem, vagyis pontosabban felmentem az iwiw-re és nézelődtem, tágranyitott pofával, mint a hülyegyerek a vásárban, aki nem ért semmiből semmit. Hogy most ezzel meg mi a izét tudok kezdeni??
Kérdezgettem tőle is, hogy most ez mire jó?? Azt mondja, hogy ez az iwiw egy olyan cucc, mint egy telefonkönyv, és az ember megtalálja rajta a régi ismerőseit, vagy a volt osztálytársait. Mondom, a régi ismerőseim, köszönik, mind itt vannak még körülöttem, a volt osztálytársaim pofáját meg elég volt akkor nézegetni, mig velem jártak iskolába, és akarja látni őket a halál, nem én. Örülök, hogy végre elmúltak azok az évek, mikor még kis hülye vézna gyerek voltam, akit mindenből kihagytak, mindig lehagytak, és csak ide oda taszigáltak a drága osztálytársai, akik mind nagyobbak erősebbek és okosabbak voltak mint én, aki kellő anyai gondoskodás hiján ilyen kis elnyomott és önbizalomhiányos lett. Mi munka van benne, mire mindezt sikerült levetkőzni a lelkemből.
De telt múlt az idő, és még mielőtt lejárt volna a regisztrációs határidő, mégiscsak leregisztráltam magam, és jobb hijján bejelöltem ismerősnek azokat a személyeket, akiket újonnan ismertem meg ezen a portálon keresztül.És mivel én az életben is törődök az ismerőseimmel, mert aki van, azt kedvelem, és szivesen tartózkodok a társaságában, az iwiw-es ismerőseimet sem hagyom ott porosodni, mint a fényképeket a szekrényben, hanem időnként levelet irok nekik, elmesélem, hogy velem mi történt, és ők is válaszolnak.Gondolom, ezzel nem mondtam most semmi különöset, a többiek is igy csinálják. Ez mind szép és jó volt, de valahogy megtaláltak az ismerőseim ismerősein keresztül azok a személyek, akikre azt mondtam elejében, hogy akkor lássam őket, mikor a hátam közepét, mert ugyebár az ember az hiú és gyarló, a női ember pedig különösen az, és ez alól én sem vagyok kivétel… valahogy elkezdett bennem ébredezni a vágy, hogy megmutassam magam, hogy mi lett belőlem.
Meg aztán én is kezdtem bejelölgetni ezt azt, akinek a pofázmánya ismerősnek tűnt.Igy többek között ezt az ismerősömet is, aki ma felboritotta a lelki nyugalmamat. Pár évvel idősebb nálam, az apja szerbtanárom volt, az anyja kedves jó ismerősöm, akit még Szegeden is meglátogattam a halálos ágyán,a kórházban, rákban halt meg a szerencsétlen, akkor láttam életemben először nagybeteg embert, a látvány életem végéig el fog kisérni.Ezzel az ismerősömmel meg együtt gyerekeskedtünk. Igaz, egy ideig eltünt a szemem elől, nem tudom, mi lett vele, de mostanában naponta látom, valami halljakend lehet, mert öltönyben meg jó kocsival szaladozik. No, mindegy, azért az utcán még szokott köszönni. És mikor megláttam az ismerősöm ismerősei között, akkor bejelöltem. Ma jön vissza a válasz, és kérdi, hogy ki vagyok én. Hja, ha én ezt mostmár tudnám. Egy pár nappal ezelőtt még tudtam, még mielőtt itt ez a sci fibe tömörülés ki nem tört a portálon, egész jól éreztem magam a bőrömben, irkálgattam a blogomat, és úgy tettem, mintha éltem volna, talán még hülye fejjel fontosnak, sőt, értékesnek képzeltem magam, de mára már… nyoma sincs az érzésnek. Irok, mert mint mondottam, van az emberben ez a kényszer,ez a betegség és még nem kezeltettem magam. Mert most vagy elesz a fene máshová blogzani, ahol nem csak sci fist irnak, hanem mindenfélést, vagy én is levirtuálöngyilokolom magam, mert olyat még az idén úgysem tett senki sem errefelé, vagy legalábbis nem nevezte annak.
Meg aztán itt van ez a másik probléma is, mikor az ember gyerekkori haverja megkérdezi, hogy no, te meg ki a f@sz vagy, mintha legalábbis New Yorkba élnénk ahol él vagy 18 millió ember, vagy valami multinaci izé képviselőjévé vagy esetleg igazgatójává vitte volna fel az isten a dolgát, többezer beosztottal, nem pedig itt Topolyán, ahol 4o.ooo fő a község lakossága összvissz a környező falvakkal együtt, egypár halódó vagy halott vállalattal, ahová az a néhány munkás inkább szokásból jár be nem a fizetésért, mert azt megkeresi munka után a földjein a traktorával, vagy a disznójai között.
És erre tőlem meg megkérdezik, hogy ki vagyok. Jó kérdés, de lehet, hogy válasz is. Tényleg kivagyok.Én. De nagyon.
június 8th, 2007 at 3:25 pm
Várjál, ez még a legelejéhez szólás hozzá.
Olvastad már? A scifi.hun találtam.
“A blogod nem kell, hogy csak és kizárólag a scifi és fantasy témaköréről szóljon - hiszen az életünk nem csak ekörül forog. Itt az sf világa inkább az a “közös nevező”, ami összeköt minket - ha a bejegyzéseid nem, vagy nem csak az sf-ről szólnak, mi ugyanúgy örülünk Neked.
A sci-fi egyébként is folyamatosan a körülüttünk percről-percre változó világra reflektál, a mi világunk gondjait vagy épp szépségeit dolgozza fel messzi világokba, távoli jövőbe, vagy épp múltba helyezve - miért ne foglalkozhatna mással egy sf rajongó blogja.”
Úgyhogy nyugi.
június 8th, 2007 at 3:35 pm
Késő, drága Péter. Mostmár ölök, butitok, és nyomorba döntök.Aki nem hiszi, kérdezzem meg az Endrét
egyébként mi az a scifi.hu??
június 8th, 2007 at 3:38 pm
Mi! Mi! Béla csinálja!!!
Különben vétettél egy súlyos gépelési hibát!
Nem életes az, hanem zéletes!
Tessék jobban figyelni, irgum-burgum!
június 8th, 2007 at 3:56 pm
igenis, tanár bácsi! És ha már a Bélánk csinálja, akkor biztos jó és hejjes valami.
Igen, időközben odalátogattam, de csak egy rövidet.És már kezd elmúlni az elszontyolodásom.
június 8th, 2007 at 3:59 pm
Na. Jóvanakkor.
Sejtettem, hogy én kellek ide.
Én vagyok Péter a Viharlecsitító.
június 8th, 2007 at 5:26 pm
Kollárik “Viharlecsitító” Péter!
június 8th, 2007 at 8:03 pm
buktábu kérek!
ismerős ismeretlennek üzene,.hoyg hüle kérdést tett fel
az iwiwes ismerőseim 2/3 át nem si ismerem személyessen
Uyge,Péter?
a scifi.hu nem az avana 1esület honlapja,vagyis támogatója vagy mifene?
PONT a “mi” Bélánké???
június 8th, 2007 at 8:04 pm
BAP:
nem óavstam el rendesen
Ő csak csinája
ez más
június 8th, 2007 at 9:51 pm
Marika! Teljesen igazad van, nem lehet mindig scifit írni, erőltetni meg… hát, nagyapám szerint az erőlködésnek csak fingás a vége, nagy semmi, ráadásul még büdös is.
Azt is ki kell írni, ami nem vág a témába, sőt, azt kell kiírni igazán, mert közben megtanulod a folyamatot, hogyan rögzítsd megfelelően az érzéseid és gondolataid. Legkönnyebben pedig arról ír az ember, ami megtörtént vele. És az életben ennek 0,001%-a scifi.
Nézz be erre az oldalra, remek tanácsokat ad kezdőknek (de csak irányelvnek vedd, a görcsösség itt is visszasül):
http://boncnok.freeblog.hu/categories/irastechnika/
A hétköznapok rögzítése jó gyakorlat, míg aztán egyszer csak remek scifi ötleted támad, s már nem kell szinte megerőszakoldon magad, hogy leírj egy épkézláb mondatot.
Ez a hely pedig igencsak megfelel a gyakorlatozásnak, mert rögtön visszajelzést kapsz, hogy érthető volt-e, amit üzenni akartál
június 9th, 2007 at 12:02 am
Ezt az írja, aki “annó” le-maszturbációzta a blogzást
június 9th, 2007 at 3:20 am
Hmmmm, hol lett lemaszturbációzva a blogolás? Kíváncsi lennék erre a bejegyzésre, igazán…
Linket kérek! 
június 9th, 2007 at 3:22 am
http://bellamaria.sfblogs.net/2007/03/22/halalos/
június 9th, 2007 at 9:30 am
Kendtek sosem ószonak? 3:20?
cöcöcöcö…
június 9th, 2007 at 11:38 am
Nem alszunk soha, nehogy valami baj legyen.
június 9th, 2007 at 12:41 pm
Kedves fijjuk, drága barátaim! Nagyon szépen köszönöm a biztató szavakat, meg mindent, főleg a linket ami segitséget nyújt az iráshoz.
Hogy a többiek se haljanak meg bután, ime egy kis izelitő és csokornyi jótanács
http://boncnok.freeblog.hu/archives/2007/05/15/Irjunk_a_szexrol/
hátha valaki kedvet kap hozzá, és utánna itt közkinccsé bocsájtsa. Esetleg megirja, hogy a nőnek három melle volt, olyan formációban, hogy egy a hátán, kettő meg elöl, nehogy má megin megin az legyen, hogy nem sf témájú a blog.
június 9th, 2007 at 12:54 pm
Tényleg, férfitársiam, ti már álmodtatok olyat, hogy két f@$zotok nőtt, és amikor le akartátok vágni a fölöslegeset, véletlenül mind a kettőt lenyisszantottátok?
június 9th, 2007 at 12:57 pm
Két f@$z közül egy se felesleges!
június 9th, 2007 at 1:11 pm
Magyar egyes a tévében! MOST!!!!!!!!!!!!!!!!!
június 9th, 2007 at 1:38 pm
A klipperek - magyar tévéfilmre gondolsz?
Vagy inkább a Testi mesék - önismereti showra?
június 9th, 2007 at 2:42 pm
A Testi mesékre. Arról a testrészről volt a mese éppen, amiről az utóbbi hozzászólásaink hozzászólnak.
június 11th, 2007 at 9:22 pm
Hé! Itt rólam van (volt) szó???
június 11th, 2007 at 9:22 pm
A “mi” “Bélánk” ????? Hmmm! (Ez komoly?)
június 11th, 2007 at 11:09 pm
Az elején igen, de a végén már másról!!!
június 12th, 2007 at 10:10 am
Tudnotok kell, hogy az öreg ekkor már igen beteg volt. Én meg naponta hívogattam a szerkesztőséget a posta előtti telefonfülkéből. (Mobil! Piha! Még vezetékes telefonom se volt!)
Na, egyszer aztán megunta, és akkor mondta, amit mondott…
június 12th, 2007 at 10:50 am
aranyos történet, és igaz az is, amit magaról irtam. Visszaadta az életkedvemet.
Igen, és a “mi” Bélánk. Elvégre, egy csapatba tartozuk, vagy mi a kutyafene?
június 12th, 2007 at 6:36 pm
Ez most kutyául jól esett! (Ha jobban esik, össze is töri magát!
)
június 12th, 2007 at 6:40 pm
őszintén mondtam
június 12th, 2007 at 6:58 pm
Annak vettem. Komolyan! Nagyon köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
június 12th, 2007 at 10:33 pm
Őszinte szónak.
június 12th, 2007 at 11:07 pm
Atyaúristeeen! Béla! Eltűnt majdnem négy óra az Időből a két mondatod között!!!
Boszorkányság!
(Vagy csak áttelepítetted a scifi pont huról az időmegevős vírusotokat? Tényleg, ott hányadika lehet, 14.? 15?
Nem merek belépni, hogy megnézzem, mert határidős munkám van, így is csúszásban vagyok, nem hiányzik, hogy megegyék az időmet a vírusaitok!)
június 13th, 2007 at 1:46 am
Ajjjaj, időmegevős vírust nem kérünk az SFblogsra, van így is elég technikai szívás.
Időbővítő vírus viszont jöhet.
június 13th, 2007 at 2:16 am
Neked minek az? Ha még éjjel kettőkor is fent kuruttyolsz? Hova akarnád még ezt bővíteni?
Lassan már kelni kellene felfele!
június 13th, 2007 at 7:31 am
Teleportáltam egy másik dimenzióba, ahol narancssárga és világosszürke betűkkel játszottam egy bársonyfekete szőnyegen!!!!!
június 13th, 2007 at 9:15 am
Csellovek: munka hm… határidő… ez nekem már sci fi
Béla:ott volt szomorúság, abban a dimenczióban?Mert most én olyant keresek, ahol az nincs.Vagy legalábbis jó sok homok van, ahová beledughatom a fejem
június 13th, 2007 at 9:37 am
Az időnek az a dimenziója, amit most élek meg - vagyis az enyém! - sajnos tele van szomorúsággal, kínnal és fájdalommal. Mivel tudom, hogy milyen, arra biztatlak, “Don’t panic!”, és a “törölköződ mindig legyen kéznél”!. Annyit azért mondanék, ne scifi-t akarj írni! Írj! Írd ki magadból! Valamennyit könnyebbülsz. Igaz, nem tart sokáig!
június 13th, 2007 at 11:25 am
Kop-kop: szabad okoskodni?
Marika, az az ember, aki a homokba akarja dugni a fejét, belül már tudja, hogy pontosan arra van szüksége, hogy kizárja kicsit a világot és a saját csendjében hagyja megoldódni a problémáit, meg a fájdalmait. Ezt a világ zajában nem lehet. Odakint fáj, meg szomorú, de legbelül figyelve tanít és a végén mosolyog.
A nagymamám mondott egyszer valami ilyesmit: ha nem adod meg az időt a gyásznak, egész hátralevő életedben gyászolni fogsz. A gyász behelyettesíthető bármivel. Hiába tiltakozunk, ha elutasítjuk is ugyanúgy át kell élnünk, csak tovább tart és nem biztos, hogy megértjük belőle amit meg kellett.
De hát mindennek megvan az ideje és amikor eljön, akkor úgyis ott lesz az a rengeteg sok homok, ahova bedughatod a fejedet. :)És meg fog oldódni minden. Amikor meg nem, akkor még valójában nem voltunk rá készek, hogy megoldódjon.
június 13th, 2007 at 6:31 pm
corpus Says:
június 13th, 2007 at 9:37 am
Annyit azért mondanék, ne scifi-t akarj írni! Írj! Írd ki magadból! Valamennyit könnyebbülsz. Igaz, nem tart sokáig!
HÜHAAA!!!
:hanyattesett:
a scifis részen kivü EZt ajánlottam annó,s azóta is mindig Marikának …
Jó,tudni,hogy a zírók is ezt mondják …
június 13th, 2007 at 7:18 pm
Én író vagyok?
június 14th, 2007 at 2:17 am
Mi úgy tudjuk.
Tony definíciója szerint mindenképp.
június 14th, 2007 at 2:21 am
Marika, a 40. hozzászólás alkalmából hadd köszöntselek egy idézettel a február 10-én írt bélyedzésedből:
“Aki itt kezdett blogolni, és azt hiszi, hogy majd a belegyzését telerakják hozzászólásokkal, mert ugyebár ez egy kis és intim közösség, az kénytelen lesz kiábrándulni, és rájönni, hogy ez egyáltalán nem igy van. Itt kérem, blogolni annyit jelent, mint mikor veszel egy süket telefonkagylót, és belekiabálod a véleményedet, vagy mikor a szállási elhagyott árnyékszék falára kiirod fekete széndarabbal, hogy ‘HALÁL AZ ÁRULÓKRA’, vagy ha hangosan beszélgetsz magad a szobában… vagy… (a lista tetszőlegesen folytatható).
Höhö.
június 14th, 2007 at 7:13 am
Fordító Uram készüt ám …
június 14th, 2007 at 11:50 am
bocsánat, jó napot, itt vagyok, elnézést, megérkeztem.Szépitkezni voltam, nem kell irigykedni, mert a kozmetikai kezelés bizonyos szakaszai k@rvára fájdalmasak tudnak lenni.
Legelőször is: köszönöm a sok sok hozzászólást.
Másodszor:amit beideztél, kedves Péterem, az úgy is… volt!! nem kell elfostosodni a dicsérettől, de úgy is volt, egészen addig, mig te, Flesy és Coprus meg nem jelentetek az oldalon. Itt kb. annyi közösségi élet volt hozzászólásilag, mint egy pohár desztillált vizben.A szinfalak mögött persze, folyt a duma, (most megint magamról beszélek) Endrével néha két nap alatt megtömtük a portál levelesládáját, meg Ilonával is, volt olyan időszak, mikor napi szinten leveleztük, de az NEM hozzászólás volt.
Persze, voltak olyan események, amik nem épp jótékonyan, de felpiszkálták a fantáziát a jónépben, pl. mikor Brod megkapta a kétfülű köcsög dijat, asszem 15o hozzászólást kapott, de lehet, hogy még mindig irnak hozzá, utánna lehet nézni…
no.nagyvonalakban ennyi. Majd ha eszembejut valami, akkor még irok. Most asszem, lefekszek, és hűsitő uborkaszeleteket rakok a bajuszportámra, mert nagyon ég a gyantázás helye. Aki nem hiszi, az járjon utánna, és menjen depiláltatni.
június 14th, 2007 at 12:31 pm
Nekem nagyon szőrös a lábam! Akkor ne gondolkodjak ilyeneken????
június 14th, 2007 at 12:31 pm
(Az uborkát hosszára is lehet vágni?)
június 14th, 2007 at 12:49 pm
Ilyenor jól jöhet a lángszóró. (Vagy kissg fűnyírója!)
június 14th, 2007 at 12:51 pm
szerintem a gyantázás még a hegedűnek is fáj. De kellő lelki megerőssödés után, tessék, itt van, lehet beleolvasni
http://www.informed.hu/eletmod/beauty/?article_hid=26772
Az uborkáról pedig van egy kedves sztorim, amit most kipletykálok: tavaly,mikor először taliztunk élőben az Endrével, a sok finomság között, amivel várt, egy méteres uborka is szerepelt. Hogy mit akarhatott vele, a franc se tudja, mert lasagnét készitettünk.(ja, közös főzésre hivott)
június 14th, 2007 at 12:52 pm
Üdvözlün lubtagjain özött, edves Ollári Péter!
június 14th, 2007 at 12:55 pm
Hát úgy, ahogy Marika!
június 14th, 2007 at 1:12 pm
Méteres uborka? Két személyre? Hmmm!
június 14th, 2007 at 1:52 pm
…de úgy is volt, egészen addig, mig te, Flesy és Coprus meg nem jelentetek az oldalon…
Most olyanok vagyunk, mint a Muppet Show-ban az a két öreg genya az erkélyen, akik folyton beszóltak. Csak mi hárman vagyunk!
június 14th, 2007 at 2:35 pm
the show must go
június 14th, 2007 at 2:46 pm
Na! Gyűlik, gyűlik… 51
június 14th, 2007 at 2:46 pm
vagyis kettő
június 14th, 2007 at 2:47 pm
f-t! 4
június 14th, 2007 at 2:47 pm
A múltkor azt írta nekem Hackett a hozzászólása elején, hogy nem olvasott el minden kommentet.
Ámátőh! Az én blogom nem is szól semmiről, ott éppen a hozzászólások az érdekesek!
június 14th, 2007 at 2:53 pm
Tessékmondani! Hogy lehet belépni ebbe a klubba? (56)
június 14th, 2007 at 3:00 pm
Ez a F.A.B.R.I.K. Klub, igaz?
június 14th, 2007 at 3:04 pm
corpus, szerintem már benne vagy…
http://corpus.sfblogs.net/2007/06/10/uzenet-a-citadellabol/
ez a kezdet
június 14th, 2007 at 3:07 pm
Húh! :homloktürülés: Akkor jó! Már kezdtem megijedni, hogy kimaradok valami fontos
június 14th, 2007 at 3:08 pm
dologból. (60)
június 14th, 2007 at 3:44 pm
nem kell aggódni. Ez is olyan, mint a teherbeesés..
Elég egy kicsit nem vigyázni…
június 14th, 2007 at 4:02 pm
Nálatok így volt?
június 14th, 2007 at 5:08 pm
eccé vót, hun nem vót… no, ez a veszélytelenebb változat, amikó nincs.