Én vagyok a hülye, vagy aki mondja?

Kakasviadal trófeája, vagyis kakashere vadasan

Kifejezetten a különlegességek kedvelőinek ajánlott étel,(rögtön a békacombropogtatás után) elkészítéséhez több konyhai rutin ajánlott.Egyébként pedig erős gyomor
Hozzávalók:
50 dkg kakashere, (pulykaherével is pótolható)
-amennyiben egyiket sem találunk, nyugodtan hagyjuk ki belőle, ez lesz a vegetariánus és ehető változat, és igy a neve” Hamis kakashere vadasan”-ra változik
20 dkg gomba
10 dkg sárgarépa
5 dkg fehérrépa
3 dkg karalábé
2 dkg zeller
1 kis fej vöröshagyma
Só
Bors
1 gerezd áttört fokhagyma
Citromhéj+citromlé
őrölt babérlevél
1 borókabogyó
2 evőkanál cukor a karamellizáláshoz
1 ek. mustár
Vörösborecet
Liszt
tejföl

Elkésztés:
A gombát folyó víz alatt mossunk meg, vágjuk ketté (vagy ha nagyobb, négyfelé- egyébként tökmindegy), a sárgarépát, a fehérrépát, a karalábét, a zellert, szeleteljük vékony karikákra vagy reszeljük le.(inkább reszelni, ha már a végén úgyis össze kell zutyulni)
Egy kis fej vöröshagymát metéljünk apróra,(ettől a kifejezéstől férfitársaimat már kileli a hideg.. brrr!!) és egy zománcozott lábasban olajon dinszteljük üvegesre. Tegyük rá a herét és félpuháig pároljuk, majd adjuk hozzá a leveszöldséget, és pirítsuk még pár percig. Utána adjuk hozzá a feldarabolt gombát, 1 mokkáskanál sót, 1 gerezd áttört fokhagymát, egy darab citromhéjat, negyed mokkáskanál orölt babérlevelet,egy borókabogyót ha van,(hogyne, persze, csakis, rögtön ott a cukor mellett, mint naponta használatos fűszer) egy csipet őrölt borsot, és 4 dl vízzel felengedve, fedő alatt főzzük puhára.
2 evokanál cukrot szárazon pirítsunk világosbarnára, majd öntsünk rá 0,5 dl vizet, és oldjuk fel benne a karamellát. Vegyük le a tűzről, és keverjünk hozzá 1 evőkanál mustárt, 1 evőkanál citromlevet, valamint 1 evőkanál vörösborecetet.
A puhára főtt gombát és herét szedjük ki, a visszamaradt leveszöldséget pedig turmixoljuk. A zöldségszószt öntsük vissza az edénybe, keverjük bele az ízesített levet, majd vágjuk vastag szeletekre a gombát, és rakjuk rá. Dolgozzunk bele 1 dl előzőleg 1 ek liszttel simára kevert tejfölt, és forraljuk pár percig, hogy az ízek összeérjenek. Melegen, zsemlegombóccal, burgonyakrokettel, spagettivel tálaljuk. (és utánna, úgy ahogy van, zutty, bele a kukába! Vegyük elő a maradék ropit, és JÓ ÉTVÁGYAT!!)

Nos, drágáim, aki esetleg még nem hányta ki a belét, annak elmesélem,hogy egyszer ettem ilyent.(vendégségben. Mentségemre szóljon, hogy nem mondták, mi az. Azóta sokkal elővigyázatosabb vagyok, étkezések alkalmával is.
Meg egyszer csináltam olyant,hogy disznóhere kirántva.(Kényszer hatására, bohó ifjú koromban, és önhibámon kivül.. vagyis legalábbis részlegesen) Mert azt a múltamból tudni kell, hogy én valami úrigyereknek készültem, mivel a szüleim nem tartottak semmiféle állatot,kutyán meg macskán kivül, és annál a két öregnél, akiknél nevelkedtem, az aranyos barnatollú tyúk is, aki annyira szerette, hogy vakargatom a fejét, egyszer csak átrepült a szomszédba, és soha többé nem jött vissza. Valami véletlen folytán aznap tyúkhúsleves volt májgaluskával.Meg a malacok is,mikor disznóvá cseperedtek, akkor eladták őket valami távoli ismerősüknek, kizárólag azért, hogy aranyos kismalacokat hozzanak világra, akik végelgyengeülésben, a disznólét legvégső határán múltak ki, legalábbis nekem ezt mesélték.
Mikor férjhez mentem ,sikerült egy második generációs parasztivadékba botlani, akinek szent meggyőződése volt, hogy egy nőnek kötelező tudományként érteni kell a
- Különböző állatok levágásához, majd konyhakésszé feldolgozásához
-Libatöméshez, koppasztáshoz
-Kotlóstyúkültetéshez, és a tojástól a csirkepaprikásig c. program minden állomásához
-Kecsketartáshoz és fejéshez
és a magyar konyha receptjeinek ismeretéhez leglább 15o évre visszamenőleg.
Hát ne mondjam, én otthon tojáson és teán kivül nem nagyon merészkedtem bonyolultabb dolgokba fogni., kecskét pedig kizárólag az állatkertben láttam, és akkor sem tettem vele mást a simogatásán kivül..és mikor odarakta a sámlit a kecske mellé, hogy no, tessék.. azt sem tudtam,hogy melyik részét kell kezdeni huzigálni, és mellyik az indulási és mellyik az érdekzési oldal. Sirtunk mind a ketten. Azt hiszem, a kecske egy kicsit jobban, mert szép hosszú lakkos körmeim voltak, amivel akaratlanul is jól összekarmoltam szegény kecske tőgyét, úgyhogy mikor másnap meglátott a kecskeól tetejére menekült . Mikor sikerült onnan lerángatni, ismét belefogtunk egymás nyúzásába és nyaggatásába. Én megpróbátam addig huzigálni azokat a lógó valamiket a hasaalján , mig egy lábas tejet nem ad, ő pedig megpróbált teljes erőből ellnállni, és lehetőleg minnél többször a gyönyörű hófehér topánkáimra állni a kis szutykos lábaival, hátha elállok a szándékomtól, és békében hagyom, és éli mindenki boldogan tovább a saját életét. Én voltam a kettőnk közül a kitartóbb nőszemély, és ismételtem kitartóan fejtem a lábasba a tejet. Közben láttam , hogy jogos volt a kecske (aki a kereszteletlenségben a Juci nevet kapta) felháborodása, mert tényleg sikerült méretes körmeimmel jól összekarmolászni a cicjeit. Semmi baj, szenvedő állatot nem szeretek látni, rögtön neki is fogtam a gyógyitásnak. Kihoztam a sebre való szprajt, ami olyan filmszerű réteget von a seb felüleltén, és befújtam vele a kecske tőgyét,jó alaposan. Másnap, mikor ismét elérkezett a közös szenvedésünk órája, látom, ahogy megnyomom a tőgyét, valahol felül kezd el spriccelni a tej.. (egyébként a kesztyűujj szerű valaminek az alján kéne- ha esetleg valaki nem tudná)Megint megnyomom … - megint felül spriccel.
- Úristen, én ennek a szegény kecskének kilyukasztottam a tőgyét!!- kiáltottam fel ijedten.

Lelkes közönségem tisztességes távolból leplezetlenül röhögött rajtam

- No, vihetjük a vulkanizőrhöz, hogy beragasszák, foltot tegyenek rá.- hangzott a megoldás, mivelhogy addigra a hozzáértőbb része már látta,hogy mi a probléma. A sebszpraj ráragadt a tőgyére, és a tej ott jött ki, ahol sikerült utat törni magának , vagyis legfelül. Bambán meredtem rájuk, mivel én, amilyen balga voltam, szépen el is hittem, hogy a kecsketőgyet is úgy be lehet ragasztani, mint egy kilyukadt biciglit.Mikor rájöttem, hogy mi történt valójában, nagyon elszégyelltem magam, hogy “városi lány” létemre felültem ilyen marhaságnak.
Egyébként az ilyen kezdeti malőröket leszámitva, mindent megtanultam, és a végén nem én voltam az, aki ajánlgatta, hogy el kell adni a kecskét, hanem azok, akiknek el kellett volna fogyasztani a kecsketejet, és képtelenek voltak rá, a különleges ize végett.
És itt a vége, fuss el véle, legközelebb majd a libatömésről mesélek, ami úgyszintén megér egy misét.

This entry was posted on hétfő, május 21st, 2007 at 1:22 pm and is filed under Kategória. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.