Én vagyok a hülye, vagy aki mondja?

Nyűl anyó békésen megtörölgette monitorszemeit, és gyöngéd csápjaival végigsimitotta a takaró alatt kucorgó nebulókat. A szekrényből a Zsákos ember hörgése hallatszott, kint vonyitottak a vérfarkasok. Tehát szokványos este volt,mint mindig, Zombiföldön.

-Figyeljetek ide kedveskéim, elénekelek néktek egy szép dalt, egy nagyon szép altatódalt, amit még én is az ősnemzőmtől hallottam a NAGY KÉTNEMŰ ŐSNYŰLTÓL, még mikor egyik felem az epruvettában, a másik felem a Petrik csészében csöcsült, tehát naagyon de nagyon régen. Igy szólt az ének:
Zsipsz zsupsz kender zsupsz, ha megázik kidobjuk. Régi Duna kis katona, ugorj a Dunába. Szép, kis öngyilkosságra biztató nóta, ma már nem irnak ilyent… Bezzeg abban a régi időben minden másképp volt. Akkor még adalékize volt a kenyérnek, és a műanyag, az még műanyag volt.
Nyűl anyó a távolba meredt, közbe szemén apró kis vérpatak csordogált amit békésen zsebkendőjébe törölt, majd az orrát is kifújta hangos trombitálással. A szekrényben a zsákos ember aprókat köhhintett, szerette volna tovább hallgatni az esti mesét vagy éneket, vagy amit akartok.

ezen a képen van a zsákos ember, csak sötét van a szekrényben, és nem láccik

Közben nyűl anyó tovább mélázott a régi énekeken és reszkető diktafonhangon, szép fémes mellékizzel énekelgetett:
“Katicabogárka! Szálj el, szálj el!
Jönnek a törökök,
sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek.,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Össze-vissza törnek,
Onnan is kivesznek,
…”
zengett a dal az öreg, összeaszalodott reszketeg ajkakon.
Nyűl anyó még egyszer végignézett a nebulókon, visszaigazitotta levágott, fürtös fejecskéjüket törzsükhöz, és békésen kitotyogott a szobából.

This entry was posted on kedd, május 1st, 2007 at 1:06 am and is filed under Kategória. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.