Sziszifusz asszony
Mig mások labdával játszottak, addig én köveket görgettem
betemettek a rám zúduló kövek
TE szórtad rám! Erőszakos állat-ember
Levágtad szárnyaim, majd nagy hahotával kinevettél
Nem tudok repülni.Szárnyak nélkül nem.
Tollakat nem engedsz gyűjteni.
Harcolok ellened, lázadok. Fogy az erőm.
Hamvaimból újra éledek. Hisz a másnap,
új napot szül. Talán a másnap egy
más nap lesz.
Mikor végre kinyilik börtönöm ajtaja
És rádesik a fölfelé görgetett kő.
április 25th, 2007 at 1:21 pm
Kedves barátaim! Bocsánatot kérek, hogy mostanában a verseimmel is keseritelek benneteket. Nem tehetek róla, jönnek.. tudjátok.. blog: virtuális öklendezés.Vegyétek úgy ezt az egész versirási mániámat, mint mikor az ember magában énekelget a fürdőszobábvan. Rettentő rosszan, és hamisan, de üsse kavics, úgysem hallja senki. (vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem hallaná)
Mert tudjátok, hogy ki a etikus ember? Aki tud trombitálni, de nem teszi.
Majdcsak elmúlik belőlem is a trobitálhatnék. Addig meg kitartás!!
április 25th, 2007 at 11:27 pm
Jó az!
Én is írtam két verset még fiatalkoromban.
április 26th, 2007 at 5:59 pm
Sokat segít. Néha.