
Figyelem, ahogy a holdsugár átsuhan arcodon
Szemedben én világitok
Te vagy én és én vagyok te
összefonódva
Bőröd meleg márványán át átsejlik véred
cseppjei rólunk beszélnek
Én vagyok te és te vagy én
összefonódva
Nem tudni, hol kezdődik a te,
hol végződik az én
MI VAGYUNK
szétválaszthatatlanul
This entry was posted
on kedd, április 24th, 2007 at 1:01 pm and is filed under Kategória.
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed.
You can leave a response, or trackback from your own site.
április 24th, 2007 at 8:08 pm
Bezony
de jelenkezz má’ mert avgy 10 perce csörgetlek
április 26th, 2007 at 5:58 pm
Nagyon szép.