Én vagyok a hülye, vagy aki mondja?

Neem.. a galambnak semmi köze a blog tartalmához. Legfeljebb annyi, hogy ő meg sz.rik rá az egészre.

Kint hétágra süt a napocska,levegőben frissen kaszált fű illata terjeng, a házak előtti
kis virágoskertekben sárga és piros tulipánok csábitgatják a méhecskéket, én pedig sötét
barlangom mélyén gubbasztok. Rettenetesen fáj a fejem. Valaki megátkozott, aki rászaladt a
vöröshajú lógóscsöcsű bányarém képre, amivel a jónépet szándékoztam ijesztgetni április
elsején? Neeem, biztos nem, mert elsősorba is: nem hiszek a babonákban, másodsorban pedig
hordok egy kövecskét a nyakamban, ami megvéd mindenféle rontástól meg átoktól, biztos, ami
biztos alapon. Nem árt minden eshetőségre felkészülni. És egyébkéntis: a pasik szeretik a
nagymellű nőket. Hát most tessék, szeressék. Én csak kedves és aranyos akartam lenni,
mint általában. A hivatalban is kedves és aranyos voltam ahhoz a nőszemélyhez, aki egy óra
hosszán keresztül várakoztatott a bizonylatra lakcimcsere végett. Mikor elmentem a gyógyszertárba
fejfájástablettát venni, mert már kinomban legszivesebben a falat kapartam volna, még egy
csokit is vettem neki a boltban, hogy megörvendeztessem, ha esetleg a következő óra alatt
véletlenül elkészülne az a kib.szott sz.r iromány. Semmi, semmi.. csak eszembejutott, mig
álltam az üzletben sorban az üditőmmel a pénztár előtt, amit azért kellett vásárolnom, hogy legyen mivel
bevenni az orvosságot,milyen szerencse, hogy nem egy kórházban fekszem mondjuk
begipszelt lábbal… vaagy törött kézzel… vaagy vakbálműtét után, és hogy lényegében én
egy szerencsés nőszemély vagyok, mivel az a legnagyobb bajom, hogy egy óra hosszat kell
ácsorognom egy hivatalos papirra várva. És ekkor süllyesztettem bele a kosaramba a csokit
is a hivatalnoknak, hadd legyünk már ketten, akik örülünk. Ezért nem fogok én soha de
soha fekélyt kapni, mert én miden rosszban képes vagyok valami jót találni. Meg különben
is, úriembert nem lehet b.szogatni. És úriasszonyt sem. Én pedig tetőtől talpig az vagyok.
Bárki tanúsithatja, aki ismer. Ja, és nemsokára húsvét. Már ki is
néztem a kedvenc hentesemnél egy gyönyörű négykilós sonkát, amit meg fogok főzni, a
főzőlében hagyok kihűlni, és felszeletelve, főtt kolbász és tojás társaságában szebben
fog illatozni, mint a legszebb rózsaszál. Ecetes tormával fennséges étek. Kár, hogy nem jöttök hozzánk husvéthétfőn locsolkodni, megkinálnálak belőle benneteket. Szép napot mindenkinek!

This entry was posted on hétfő, április 2nd, 2007 at 2:37 pm and is filed under Kategória. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.