Mese az isten háta mögötti világból
Milának hivták, egyszerű crnogorai parasztlány volt. Bjele faluból származott, és 19o5 őszén második gyermekét várta. Férjének örömet szerezzen, mindenkinek azt hangoztatta, hogy fiút szeretne szülni, de lelke legmélyén egy kislányról álmodozott. Félt,nehogy véletlenül elszólja magát, és ezek a szentségtörő gondolatok apósa fülébe jussanak, és ezzel magáraharagitsa Száva Crnojevityet. Mila nem félt az öregembertől, habár a házban mindenki, még a saját fia, Mila férje, Sztoján is tartott az öregember szigorú tekintetétől,falábának haragos dobbanásaitól, amivel szinte alátámasztotta mondanivalóját.
Mila arcán a terhesség áldott állapota sugárzott, kezével védőn ölelte teste terhét, születendő gyermekét…
Az itt élő a népek az utolsó ötszáz évben hetvenhét háborút vivtak idegen hóditók ellen. Hol a török, hol az albán, hogy az osztrák katonák ellen vivtak véres csatákat. Az is lehet, hogy nyolcvanegy háború volt, csak a régi, megsárgult iratokat tanulmányozó történészek elvétették a számolást. Az országot sokan feldúlták, de a nép túlélte, a harcosoknak köszönhetően. A harcos legfőként a lovát és a fegyverét becsülte, az asszony és az otthon csak másodrangú volt. De még a harcos nemzedék sem élte volna túl a törtenelem vérzivatarát, ha az asszonyok csak fiúkat szülnek.Mégis, a lányutód születése a harcosok nemtetszését váltotta ki.
Az országnak, ahol állandóan fejek hullottak a porba, jobban kellettek a férfiak, a harcosok, mint a nők. Európa szerte tisztelet övezte a harcosok e csöppnyi országát, amelyről még a legenda is úgy tartotta hogy az isten csak kövekkel szórta tele. Úgy szólt a mese, hogy az Isten, mikor teremtette a világot, három zsákot tartott a kezében. Egyik zsákban kövek, másik zsákban föld, harmadikban pedig magvak voltak, és bőven szórta be velük a világot. Mikor Crna- Gora teremtésébe kezdett, odaugrott az ördög, és kiszakitotta azt a zsákot, amelyben a kövek voltak, és mind egy helyre szóródtak. Azóta ilyen köves ez a vidék. De többféle Crna Gora létezik. Egy gyönyörű tengerparti,tarka, akár egy török kendő, fügefákkal és szederbokrokkal.
A Kotori öböl kék serlege,amelynek peremén a tenger habja csap magasra a parton álló kolostorokig,és a Szkadari tó párás, mocsaras vidéke, amit nád és tündérrózsa övez.
Lovtyentól Cetinyéig terjed a karszt tenger, Hercegovina határain túlra. Ez a legendás Crna Gora.
De van még egy része, az isten háta mögötti világ, amely elhagyatva, szegényen, mindenkitől elfeledve áll a világ végén.Tágas legelőkkel, nagy fehér sziklákkal a fekete gránithegyek között, ahol a novemberi hó április végéig megmarad….
Mila tudta,hogyy férjéből Sztojánból hiányzik a bátorság,hogy szembeszegüljön az egész faluval,és vele menjen. Ezért maga átkelt a patakon,ott ,ahol a legsekélyebb,majd férjével az úton találkozott. Sztojan szokatlan dolgot tett. Lehajolt, és maga mellé emelte a nyeregbe feleségét. Egy óra járásnyira meglátták a völgyet, ahol Sávnik terült el….
Mikor Sztoján belépett a házba ,megpillantotta apját a tűzhely mellett,ahogy kisunokáját lovagoltatja egészséges térdén.
- Meg akartam nézni ezt a gyerkőcöt közelebbről.-mondta az öregember. -Erős gyerek, de mintha kicsit keskenyek lennének a vállai. Nem lesz belőle magas ember. Annak, amelyik úton van,magasnak kell lennie,hogy győzzön a kőhajitásban, hogy át tudja ugrani még a lovat is. Én két méter magas vagyok, te már egy tenyérnyivel alacsonyabb vagy.. Mi lesz a mi szegény Crna Goránkból, ha mi, Sztojánovityok összefelé megyünk, mint a gyapjúharisnya a forró vizben?…
- Ez a gyerek harcos lesz, mert az ellenséget nem lehet nevetéssel elűzni. - A fény áttört az almafa ágai között.
- Jönnek a szomszédok. Fogadjuk őket illő módon. -Az öreg kétfelé simitotta a bajszát, elhelyezkedett a tűzhely melletti széken, hogy fogadja az asszonyok kézcsókját és a férfiak áldását.
Egyesével járultak az emberek először a bölcsőhöz, majd Szávóhoz, szájukhoz emelve a pálinkáspoharat, áldást mondva az újszülöttre:
-Ne add uram, hogy ágyban haljon meg!
Mila fagyos szivvel, elfehéredett ujjakkal ringatta a bölcsőt.
-Alig hogy megszületett,máris vérével hintik be a küszöböt. -gondolta keserűen. -Bocsássa meg nekünk az Isten, hogy olyan nép asszonyai vagyunk,akik a születés pillanatában is a halált éltetik!
Az utolsó vendég nyoma nedves foltot hagyott a fapadlón. Kint nagy pelyhekben elkezdett hullani a hó.
A.Den Dolard:Zemlja iza bozljih ledja
március 9th, 2007 at 6:50 am
ha jól emléxem,ebbü 1 film is készült.
Címet megkeresem,de arról szól,hogy 1 lánygyereket fiúként neveltek fel!!!,mertugye,nem vót “szabad” lánynak lennie a családba …