… beszélj hozzám, könyörgöm beszélj.. eddig mindig magamrahagytak.
- Pukkad, majd abbahagyja! - és kimentek a szobából, rámcsukták az ajtót. Meg sem kérdezték, mi a bajom, mi történt velem, mit nem tudok megemészteni, tudnak e rajtam segiteni. Igen, kimentem közéjük megint, de mikor már üvöltött bennem a félelem, már azt sem bántam, hogy tovább […]
Ma direkt mintha vadásztam volna, hogy minnél szomorúbb dolgokra akadjak rá, úgy a zéletben, mint a neten. Az egyiket fel is tettem a fórumba, emberi tényező közé, de most itt is belinkelem:
http://ewing.blogol.hu/
Tegnap meghalt egy 16 éves lány.Döbbenten olvasom internetes naplóját, csorognak a könnyeim.
Annyi éves most az enyém is. Nézem a mozdulatait, hallom, ahogy […]
Akartam irni valamit, de utánna meggondoltam magam, és mégse.. úgyhogy most a látszat csal. NEM irom meg a mesét a fáradt, öreg fájóslábú irodalmi kritikusról, aki mint egy vezérbika üldögél az őt körülvevő hölgykoszorú-háremben, és már nagyon szeretné valójában, hogy békébenhagyják, már ne kéne neki bizonyitgatni, hanem nyugodtan mélázgathatna a múlton, elmerengve azokon az […]
Hajnali négy óra. Forgolódom az ágyban. Nem birok aludni. Egy téma kikivánkozik belőlem. Nem csoda, hogy az irók többnyire magányos emberek. Ki vagyok én? Ki vagyok én , szőkén, barnán, tizévesen, húszévesen és éretten? Mindig ugyanaz, vagy állandóan változó? Megújul a tartalom, vagy csak rakodnak rá az ujabb rétegek?
Most jó. Most szép volt ez a […]