Én vagyok a hülye, vagy aki mondja?

Ezt a bejegyzést most azoknak irom, akik esetleg haragszanak rám, hogy nyugodtan kárörvendezzenek, és ettől legalább nekik legyen jó napjuk. Kedves egészségükre!
Nagyon szar napom van. Kezdődött azzal, hogy nem volt itthon kávé…
Aki szokott reggel kávézni, az úgyis tudja, hogy ez mit jelent. Az ember le fel mászkál, megvakarja a fejét, főz magának teát, megpróbálja elhitetni magával, hogy kávét iszik, mélyen beleszagol, és agyában felidézi a kávé szagát, elnyúlik a fotelben, és azt mondja magának, hogy “Azért is jól érzem magam” és a k@rva ;letbe, nem igaz, hogy nem lehet egy napot kibirni kávé nélkül” , majd egy kicsit később rájön, hogy nem, nem lehet kibirni egy napot kávé nélkül, megadja magát a sorsnak, beöltözik, mint egy asztronauta, hosszú kabát, sapka, sál, kapucni a fejre, és kimegy a hideg szitáló esőbe, ami még kellemes kis északi széllel is vegyül, elcaplat a legközelebbi üzletbe, és megveszi az életet (vissza)adó nedűt, a feketelevest, a franc essen bele, aki kitalálta, meg belém is, mikor ezelőtt ezer évvel rászoktam. Mert az úgy kezdődött, hogy én nagyon jó gyerek voltam. Mig a többiek otthon bele-belenyaltak anyuka - apuka kávéscsészéjébe, én elhittem, azt amit a felnőttek mondanak, hogy “Ha kávét iszol, attól kinől a farkad”, és akkor még nem tudtam, hogy az egy nagyon jó állapot, mikor az embernek farka van.. vagy legalábbis tartozik hozzá egy, és attól nem félni kell, hanem ….
Úgyhogy én addig egyáltalán nem ittam kávét, mig el nem kezdtem dolgozni, és meg nem kaptam az első fizetést. De akkor-… mikor megkaptam az első saját fizut, vettem magamnak egy kávésbögrét, és 1o deka kávét, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
Sikeresen megbirkózva az északi széllel és az arcomba csapódó esővel, visszatértem otthonom négy fala közé, és megfőztem a kávémat.
Most már mehetett volna minden zökkenőmentesen,… mehetett volna.. ha a volna ott nem lett volna.
Mert nem ment továbbra sem. Miután felkapcsoltam a számitógépet, és belekezdtem az irásba, valami üzemzavar, vagy mifene lett bennem, és sehogy sem akart értelmes egésszé összeállni a szöveg. Mikor meg sikerült végre valami nyögve-nyelőst kiizzadni magamból, akkor a beirt rész szállt el a fenébe.
Ezek után nem marad más hátra, csak hogy várjam, hogy mi a franc rossz fog velem még megesni ezen a szerencsétlen napon, és lapulok, mint a … bogár a fűben.

This entry was posted on hétfő, február 26th, 2007 at 12:17 pm and is filed under Kategória. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.