Viviszekció -részlet
… beszélj hozzám, könyörgöm beszélj.. eddig mindig magamrahagytak.
- Pukkad, majd abbahagyja! - és kimentek a szobából, rámcsukták az ajtót. Meg sem kérdezték, mi a bajom, mi történt velem, mit nem tudok megemészteni, tudnak e rajtam segiteni. Igen, kimentem közéjük megint, de mikor már üvöltött bennem a félelem, már azt sem bántam, hogy tovább szidnak, hogy milyen makacs, megátalkodott, dacos gyerek. Legalább már beszéltek hozzám, mindegy, hogy mit, de nekem és rólam. De a kételyeimre nem kaptam magyarázatot, csak megtörtem. Már nem mertem “pukkadni” sem. Mert utánna megint jött volna a magány. Megtörtem. Ezt akarták?
- Talán csak nem könyörögnek annak a kölöknek?
Miért? A megnyugtatás, az már könyörgés? Igy telt el nagyon sok sok év. Én is csodálkozok rajta, hogy milyen sok. És jöttél te.
“Engem ne emeljen a magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg tényleg megnövök.
Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.”
/Birtalan Ferenc: Míg megnövök/
Ezt a verset küldtem neked, még a megismerkedésünk kezdetén. Tudtam, hogy érteni fogod. Értetted a verset, értettél engem. Tudod, hogy ha szúrok is, nem bántani akarlak, nem téged támadlak, csak mind a fuldokló, kapaszkodok mindenbe, vagy mit aki rosszat álmodik, és hirtelen felébred arra, hogy csuromvizes, és kitágult szemmekkel, reszketve ül az ágyban. Guggolj le mellém, beszélj hozzám, mig megnyugszom, hogy tudjam, ez is csak egy rossz álom, itt vagy mellettem, fogod a kezem, és különben is az összes szörnyet fogod, és beporszivózod, és olyan messzire hajitod, hogy soha de soha nem fognak tudni visszamászni a lelkembe.
Gyere ide mellém, hogy beléd tudjak kapaszkodni, csimpaszkodjak, hogy érezzem a tested melegét, téged.Legyél az apám az anyám, a bátyám, a gyerekem, a szerelmem. A múlt, a jelen, a jövő. Minden. Csak tétova, dadogó félszavaim vannak, szememből folyik a könny. Ilyenkor is tudsz szeretni? Emlékszel ilyenkor is arra a másik énemre, aki gyöngyözve kacag, aki mosolyt fakaszt a te arcodra is, mikor egy fárasztó, hosszú nap után hazaérkezel?
Nem akarok ilyen lenni. Ez nekem se jó. Gyógyits meg a szereteteddel. Csak szorits magadhoz, és szeress.