Én vagyok a hülye, vagy aki mondja?

Most érkeztem haza. Befizetni voltam a postán. Útközben megettem két kiscsokit. Egyik üzlettől a másikig. Utánna vettem még egyet. Nem tudom, milyen perverz szokás ez, de én imádok enni útközben. Nem illik, tudom, de ha senkinek nem ártok vele, legfeljebb annak, aki úgyszintén éhes, és nincs nála pénz, hogy vegyen magának valami kaját, akkor meg miért nem ehetnék?? Ha valami tilalomnak, szabálynak szerintem nincs semmi épeszű magyarázata, és csak azért kell betartani , mert valami idióta kitalálta,hogy, “No, mától fogva pedig TILOS AZ Á”, azt én nem is szoktam betartani.

Egyébként is szomorú voltam. NAGYON szomorú, és ezen alig enyhitettek a néhány kiscsoki által termelt boldogsághormonok. Mert már megint ott tartok, mint tavaly ilyenkor. Mi volt, mi volt tavaly ilyenkor? Hát tél volt akkor is. És én télen szeretek filozófiai tárgyú dolgokkal foglalkozni. Miért pont télen jön nekem ez a betegség? Sajnos ezt még nem sikerült megfejteni. Miért pont télen van az influenza, és augusztusban pedig a hasmenés időszaka?? Pont azért.

Nos, tehát ott tartottam, hogy tavaly télen úgy történt, hogy addig nyaggattam a környezetemet a különböző témákkal, hogy “Isten és ember viszonya” és “Teremtés vagy evolució”, mig szépen rámuntak, és belekopogták a Googlebe hogy “Isten… ember… teremtés” és erre pont a Sfportál.hu-t dobta ki. Merras, te pedig csak dicsérgesd, hogy milyen jó dolog a gugli.( gonosz vigyor-szmájli, de nincs olyan) .Le lettem ide regisztrálva, azokkal az utasitásokkal, amikről már egyszer irtam, hogy igyekezzek mind kevesebb gombot piszkálni, amit a mai napig sikeresen be is tartok. Elsősorban mert nagyon nem érdekel, másodszorban pedig ilyen kevés tudománnyal is kitűnően elboldogulok, mert nem kell ahhoz sem villanyszerelőnek lenni, hogy az ember fel tudja csavarni a villanyt.No, mikor kiég a biztositék, akkor az már egy kicsit más tészta… de hagyjuk. Azóta itt esz a fene,néhány ember örömére vagy bánatára, mert én is hűséges tipus vagyok, és ez a legelső a legjobb, legszebb hely- erről is elkezdtem irni egy blogot, amit majd fel is teszek, alkalomadtán.

Telt múlt az idő… nem sok, csak egy kevés, és lett nekem egy Endrém. Aki pont mérleg a horoszkópban, mint én, pont olyan csöndes, mint én, és pont úgy unatkozott a négy fal között, mint én. Elkezdtünk beszélgetni, és beszéltünk, és beszéltünk… (a beszélés alatt levelezést értsen a kedves olvasó)és rájöttünk arra, hogy nem is vagyunk mi olyan csöndesek, hanem rengeteg sok mondanivalónk van. Mi, akik egész életünkben hallgattunk. Dehát pont itt volt az ideje elkezdeni beszélni.

Utánna találkoztunk. És láss csodát, akkor is beszéltünk, még akkor sem fogytunk ki a témából, és a beszéden kivül még nagyon sok mindent csináltunk, amit nem fogok az orrotokra kötni, mert a jó blog is olyan, mint az erotikus női fehérnemű… csak sejtet valamit.

Néha összekapunk egymással, igy virtuálisan, de ez is csak arra jó, hogy utánna jól essen kibékülni, és a sirástól dagadt pofával, piros orral, hálát adva az égnek , hogy WEB kamerára még nem futotta, megkérdezzem, hogy “Ugye nem haragszol?”, amire Doroszlóról jön a Fülig Szmájlival ellátott üzenet, hogy “NEM :)”.

Már pont azon kezdtem el gondolkodni, hogy hű de jó, hogy van ezen a Föld nevű bolygón egy olyan ember, akivel azt sem bánnám, ha 3o évig volnék bezárva, mert még akkor is jól érezném magam a társaságában, mikor becsapott az istennyila, méghozzá enyhe tél formájában. Ami annyit jelent, hogy lehet kint dologozni , igy betonozni is, és az én kedvesem, drága barátom, akivel szivesen és kendőzetlenül osztottam meg minden gondolatomat, elment dolgozni. Tudom , a józan eszem tudja, hogy ez igy van rendjén, dolgozni kell, sőt muszáj, ebből is látszik, hogy valaki felnőtt, felelősségteljes személy, sőt az is gyanús kezd lenni a számomra, hogy egy kicsit elkényeztetett ezzel a nagy törődésével és gondolskodásával… de akkor is rossz. Körülbelül úgy érzem magam, mint mikor elveszik a gyerektől a legkedvesebb játékát. Azt hiszem, hogy az is vagyok. Egy nagy gyerek. Ideje felnőni, és nekem is valami értelmeset kezdeni az életemmel, pl. pénzt keresni. Ezzel a kedves gondolattal búcsúzom tőletek. Szép napot mindenkinek!

This entry was posted on péntek, január 26th, 2007 at 1:03 pm and is filed under Kategória. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.