Én vagyok a hülye, vagy aki mondja?

Mi a franc van ma?? Vasárnap este, többszörösen útálatos kategóriájú nap, meg még szilveszter is a tetejében.K@rvára ünnepelek meg vigadozok ma is, mint mindig, HULLA, és akkor HOPP-on marad, aki esetleg valami szépet vagy jobbat vár ettől a mai naptól.A lányom elment buliba, ezért jó, ha az ember kutyát is tart, mert az akkor is vele marad, ha felnől. DE: ez még mindig nem a nagy világelárasztó depressziós irásom, az még érik bennem, még egy kis fekete szurok rakódik hozzá…

Addig is, kis türelem, és valami MÁS:

Épp most irta az Egyetlenem, hogy ne fogadkozzunk semmit a következő évre, mert rossz ómen… Én pl. a dohányzásról is úgy szoktam le (3 hete!! nagy idő :)), hogy elnyomtam a cigit, és elhatároztam, hogy többet nem gyújtok rá. Meg úgy általában igy szoktam eldönteni a különböző dolgokat, hogy elhatározom, és úgy lőn.Jó, akkor nem tervezünk, nem fogadkozunk és nem gondolkozunk.
A másik blogtéren kezdtek egy olyan játékot, hogy egy blogolónak fel kell kérni egy másik blogolót, hogy soroljon fel öt rossz tulajdonságát. Érdekes, nem?? Nem tudom, itt bejönne e?? Habár itt csakis hibátlan egyének szoktak előfordulni, kivétel egy-kettő, aki hajlandó beismerni, hogy ő is halandó, esendő ember… (egyet kapásból megemlitek, akinek a nickje L-el kezdődik)
És mivel ezt a szilvesztert sem úgy töltöm, ahogy szeretném, ime egy valami, vers, dal, aminek a soraiba legalább bőő fantáziával megpróbálom beleképzelni magam, és küldöm VALAKINEK, nagy nagy szeretettel, MAGAM helyett

Különös szilveszter
.

Szilveszter éjjel, ülünk egy széken, kettesben úgy, mint rég,
A szemedet nézem s hirtelen érzem, felszáll velünk a szék,
Kirepül az ablakon, átsuhan a városon,
Vigyázok, hogy el ne szédülj, s átölel karom.
Részegek a csillagok, pezsgőt iszik fenn a hold,
Álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog…

.

Különös szilvszter, köszön egy hóember,
Utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék,
Különös szilveszter, táncol a hóember,
Akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép.

.

Egy rozoga házban, rózsaszín kádban, kék asszony énekel,
Százéves kútnál vidéki kislány kéri, hogy vegyük fel,
Keresztül a városon benézünk sok ablakon,
Vigyázok, hogy el ne szédülj, átölel karom.
Részegek a csillagok, pezsgőt iszik fenn a hold,
Álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog…

.

This entry was posted on vasárnap, december 31st, 2006 at 8:39 pm and is filed under Kategória, Magamról. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.