Én vagyok a hülye, vagy aki mondja?

Miről szólnak valójában az ünnepek? Nem tudtad, mi? Hát a depiről, mi másról. Én depek , te depsz, ő dep, mi depilünk. De tényleg. Két zabálás között ráébredsz a saját korlátaidra, amik ott a béka segge alatt kezdődnek körülbelül, és már jókedvű vagy tőle. Ez az igazi sci fi, sőt horror, és egy egy fantasyvel meg is lehet érteni. Vagy nem, de nem fontos. A moslék rosszkedvet kezdte az egyikünk, folytatta a másikunk. Ezért jó, hogy ketten vagyunk. Mert igy mindig kisegitsük egymást.Hogy ha az egyikünknek elfogy a rosszkedve, a másik mindjárt tud egy keveset adni neki. “Mese a kislányról, aki beleesett a sárba”. Nem fogom elmesélni, olvassa el mindenki magának.No, de mégis… csak azért, mert ilyen szépen kértetek: volt egyszer egy kislány, aki beleesett a sárba, jött egy kisfiú, aki nyujtotta a kezét, és kisegitette, a a tócsa széle nagyon csúszós volt, és akkor ő esett bele, de a kislány nyujtotta a kezét, és kisegitette, de a tócsa széle csúszós volt… és igy a végtelenségig, vagy mig nem jön egy harmadik és jól seggbe rúgja mind a kettőt, ha már ennyire balf@szok, akkor maradjanak is ott maguknak.

Ez az irás csak előfutára a nagy karácsonyt követő és újévet megelőző depresszióról szóló irásomnak, ami vagy lesz, vagy nem lesz, de ha igen, akkor el fogom árasztani vele a VILÁGOT!!

This entry was posted on péntek, december 29th, 2006 at 3:22 pm and is filed under Kategória. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.